Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. Í9 lés helye és módja iránt személyesen nem intézkedhetett volna, következik, hogy felperes azért, mert az olcsóbb közkórházi kezelés helyett szanatóriumban gyógyították, felelőssé nem tehető abból a szempontból, hogy a felmerült kár enyhítésére a maga részéről is lehetőleg közreműködni tartozott. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jogszabálynak megfeleíőleg döntött akként, hogy a tárgyi felelősséggel tartozó alperest nem csupán oly összegben marasztalta, mint amennyibe a közkórházban való gyógykezelés került volna, hanem a szanatóriumi kezeléssel tényleg felmerült kiadások megfizetésére kötelezte. Ezekre való tekintettel közömbös, hogy a mentők közlése, hogy a közkórházakban nincs hely, esetleg tévedésen alapult, közömbös az is. hogy a közkórházakban a gyógykezelés mennyivel került volna kevesebbe, valamint alperes felelőssége szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a felperest ért balesetről mikor értesült és hogy a felperes gyógykezeltetésére nézve a gyógyító intézetek megválasztása tekintetében ajánlatot nem lett. Mindezekből folyik, hogy alperesnek a közömböseknek talált ténykörülményeket illető, a fellebbezési bíróság ténymegállapításaira vonatkozó panaszai tárgytalanok, a szanatóriumi gyógykezeléssel fölmerüli költségtöbblet megítélése miatt emelt panasza pedig alaptalan. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel ítélte meg felperes részére a fürdőköltséget oly mértékben, amint az Pöstyénben fölmerült, a helyett, hogy csupán annyit állapított volna meg, amennyibe felperesnek fürdőzése a helybeli Szent-deliért fürdőben került volna. A kir. Küria ezt a panaszt azért nem találta figyelembevehetőnek, mert a meg nem támadott tényállás szerint felperesnek valóban szüksége volt testi épsége helyreállítása végeit fürdő használatára és ebből a célból a pöstyéni fürdőt kezelő orvosa tanácsára és annak ama kifejezett véleménye alapján, hogy a pöstyéni kúra gyorsabb hatású a helybelinél, velle igénybe, ily körülmények mellett pedig figyelembevéve azt is, hogy felperesnek, amint a fellebbezési bíróság helyesen rámutatott, hivatására tekintetlel igen fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy testi épsége tökéletesen és gyorsan visszatérjen, felperes a szakértő orvos által javasolt és eredménnyel is járl gyógyítási módot jogosan igénybe vehette, habár ez többe került, mint amennyibe helybeli fürdő használata jött volna. Áttérve ezek után az összeg kérdésére: A tényállás nincs megtámadva abban a tekintetben, hogy felperesnek szanatóriumi és fürdői gyóg\kezelésével kapcsolatban mennyi kiadása merült föl, azt az alperesi kifogást, hogy a borravalókat felperes túlzott mértékben szolgáltatta, 2*