Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 7 Ha azonban a házasságot a bíróság felbontja, akkor a nő megszűnik férjének felesége lenni, amiből önként következik, hogy a házasság felbontása után férje nevét többé nem viselheti. A H. T. 94. §-a mindazonáltal kivételkép megadja a nem vétkes nőnek azt a jogot, hogy férje nevét a házasság felbontása után is megtarthassa, ha ezen akaratát a perben kifejezte, amikor is a bíró a nőnek ezt a jogát a felbontó ítéletben kimondani köteles. Ebben az esetben a nő a házasság felbontása után a leányneve helyett vagy azzal együtt volt férje nevét is használhatja. Az elvált nő legszemélyesebb jogai közé tehát csak az ő tulajdonképeni nevének vagyis leány nevének viselésére vonatkozó joga tartozik, amelytől mint legszemélyesebb jogától semmi körülmények közölt sem fosztható meg. Ellenben az, hogy az elvált nő külön még a volt férjének nevét is viselhesse, csak a nem vétkes nőnek a törvény által adott kivételes természetű jogosítvány. Kétségtelen, hogy a nő e jog igénybevétele esetén volt férjének nevét a házasság felbontása után is megbecsülni tartozik s így amennyiben azt mégis meggyalázta, érdemetlenné válik annak a jognak gyakorlására, amelyet a törvény neki kivételkép azért adott, mert a házasság felbontása alkalmával terhére vétkes cselekmény meg nem állapíttatott, Ezekre való tekintettel a kir. Kúria jogi felfogása szerint nem lehet a volt férjét elzárni attól, hogy volt feleségének az ő neve használatától bírói ítélettel való eltiltását érdemetlenség címén kérhesse akkor, ha volt felesége a házasság felbontása után oly botrányos viselkedési tanúsít, amelynél fogva volt férje nevének további viselése az utóbbi érdekeinek nyilvánvaló sérelmével járna. Igaz, hogy törvényeinkben nincs oly rendelkezés, amely szerint a férje nevének viselésére a H. T. 94. §-a alapján feljogosított nő ennek a jogának gyakorlásától érdemellenség okából eltiltható. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kir. Kúria a fentebb kifejtettek alapján követendő anyagi jogszabálynak fogadja el azt, hogy abban az esetben, ha a bontó ítéletben férje nevének viselésére feljogosított no utóbb a volt férje nevének viselésére érdemtelenné váít, a volt férj, akinek jogi érdekeit ily esetben a névviselés sérti, jogosítva van kérelmezni azt, hogy volt felesége az ő nevének viselésétől elliltassék. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi felfogása teháttéves. De téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy amennyiben a házasságot felbontó ítéletben a nem vétkes no a férje nevének viselésére feljogosíttatolt, az esetben a névviseléstől való eltiltás iránti kereset érvényesítésének a bontó perben hozott ítélet jogereje áll útjában.