Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

142 Magánjogi Döntvénytár. geket nem azzal a kikötéssel adta, hogy azok a felperes anyai örökségébe beszámíttassanak. — — Alperes felülvizsgálati kérelmében annak igazolására, hogy felperes sem tekintette alperest a jelen perrel érvényesített követesése tekintetében adósának, felhozta az), hogy amikor ő a vonatkozó zálogjog törlése iránt a pert megindította, felperes volt az, aki a 7700 K-t bírói letétbe helyezte. Ámde abból, hogy felperes a 7700 K-t — nyilván már jelentékenyen leromlott értékű koronákban — bírói letétbe helyezte, még nem vonható következtetés arra, hogy ezzel az örökségi követelése tekintetében való kielégítést elismerte volna, mert ő ezzel a letétbehelyezéssel nyilván csak az őmiatta alzálogjoggal terhelt zálogjog törlését kívánta lehetővé tenni. Felperesnek ez a ténye azonban egymagában véve még nem zárja ki a per tárgyát levő követelésének alperessei mint személyes adósával szemben való fennállását. Alperes a felperes anyai örökségét tevő 7700 K-t békebeli tehát aranyérlékű koronákban vette az atyai hatalom gyakorlása révén kezelésbe. A családjogban irányadó egyenlőség és kiegyenlítés elvébe ütköznék, ha felperes a 7700 K-t ugyanennyi mai értékű papirkoronában kapná meg s ekként koronánk nagymérvű értékcsökkenéséből eredő hátrányt kizárólag ő volna kénytelen viselni. Ezért a kir. Kúria helyénvalónak találta a 7700 korona felértékelését. Mivel jelenleg egy aranykorona 14,500 papirkoronával egyenértékű, a 7700 aranykorona 141.650,000 K-nak (mai értékű koronának) felel meg. Figyelemmel arra, hogy a pénzünk nagymérvű elértéktelenedéséből eredő hátrány éppen az adott esetben is irányadó egyenlőség és kiegyenlítés elvénél fogva arányosan megosztandó, s figyelemmel arra a nem vitás tényre, amely szerint alperesnek vagyona a békében jelentékeny részben takarékpénztári betétekből állt, amelyek köztudomás szerint értéküket vesztették, s csak vagyonának egy részét, t. i. a szerinte jelenleg legfeljebb 500 millió K-t érő házas ingatlanát tudta számbavehető értékálló vagyon gyanánt átmenteni : ezért mindkét fél érdekeinek méltányos figyelembevételével a kir. Kúria a teljes felértékelés eredményekép jelentkező fenti összeget 65.000,000 K-ra mérsékelte. Felértékelt összegről lévén szó, a kir. Kúria ezen összeg után kamatot csak a mai naptól kezdve ítélt meg, és pedig az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §. 2. bek. és 3. §-a értelmében 7%-ban. A hoszszabb teljesítési határidől a jelenleg még mindig fennálló nehéz gazdasági és pénzviszonyok tették indokolttá. = Ad I. Ha valaki tartást nyújt egyeneságbeli rokonának, vélelmezni kell, hogy megtérítésre nem tart számot : Ptk. tvjav. 1391. §. Neveltetési és iskoláztatási költségek: Mjogi Dtár VIII. Dtár IV f. IV. 78. — Ad II. Családjogi valorizációra I. Mjogi Dtár XVIII. 1., 78.