Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

136 Magánjogi Döntvénytár. lálozó rendelkezései is csak az ugyanott meghatározott rokonsági és sógorsági összeköttetésben állókra vonatkoznak, ellenben a végrendeletben kedvezményezettel képviseleti viszonyban levőkre ki nem terjednek, már pedig a végrendeleti tanuk Kőrösladány községgel, illetve a kőrösladányi ref. egyházzal csak képviseleti viszonyban állanak. Nem kifogásolható továbbá a szóbanforgó végrendelet az 1876: XVI. t.-c. 7. §-ában előírt kellék hiánya miatt sem, mert a végrendeleten a tanuk által aláírt záradék után a kiállítás helye és időpontja ki van téve; minthogy pedig a tanuzási záradék lényeges része magának az okiratnak, a törvény rendelkezésének megfelel, ha a kelet helye és ideje csupán a záradék után a tanuk aláírása előtt van kitéve. = Az 1876 : XVI. t.-c. 9. és 1U. t)-ához : PHT. 2S6., Mjogi Dtár XIV. 60. és az olt idézettekei; XII. 90.; a jelen esetnek megfelelően PHT. 576. 91. Ha a vasúti alkalmazott a baleset okozta szolgálat képtelenség folytán nyugdíjazását maga kérte és nem várta be, hogy őt amiatt hivatalból nyudíjazzák, ez őt az 1874 .; XVIII. t.-cikk 1. §-án sarkalló kártérítési igényétől meg nem foszthatta. (Kúria 1926. szepl. 23. P. VI. 6378/1925. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság által beszerzett nyugdíjazási iratokból közokirattal, tehát mérlegelés nélkül a kir. Kúria által a Pp. 534. §-a értelmében is figyelembe vehető módon bebizonyult, hogy felperes ugyan saját kérelmére, de tisztiorvosi bizonyítvány alapján és szolgálalképtelenség okából, az 1912 : LXV. t.-cikk 31. és 33. §-ai értelmében jeleztelett ideiglenesen nyugalomba helyezendőnek. A fellebbezési bíróság állal ténymegállapításában szabályszerűen elfogadott Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye szerint ez a szolgálatképtelensége a vasúti baleset következménye és felperesnek a jelen per alatti megvizsgálása során is fennállt. Ily ügyállás mellett pedig az a körülmény, hogy felperes a balesetokozta szolgálatképtelenség folytán nyugdíjazását maga kérte és nem várta be, hogy őt amialt hivatalból nyugdíjazzák, felperest a másodrendű alperessel szemben az 1874: XVIII. t.-cikk 1. §-án sarkalló kártérítési igényétől meg nem foszthatta. A fellebbezési bíróság által megállapított felperesi órapénz és üzemi hozadék oly állandó jellegű mellékjövedelem, amelynek megtérítése másodrendű alperest a bírói gyakorlat értelmében (177., 178. Elvi Határozatok) terheli.