Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

434 Magánjogi Döntvénytár. kívül helyezi és kimondja, hogy a néhai K. György hagyatékában törvényes örökösödésnek van helye és hogy az egész hagyatékra özv. K. Györgyné elsőrendű felperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti. Végül a kir. Kúria az d894: XVI. t.-c. 88. §-a alapján elrendeli, hogy a perben hozott ítéletek a hagyatéki bírósággal közöltessenek. indokok: Örökbefogadásnál is alkalmazandó a Polgári jogi határozatok tárába 285. sorszám alatt beiktatott kúriai határozatban foglalt az a jogszabály, hogy abban az esetben, ha a végrendelkezés alapja és indoka az örökhagyónak valamely feltevése volt, a végrendelet hatályát veszti annak következtében, hogy a feltevés téves volt, avagy a feltevésnek az ellenkezője állott be. Mert ez a jogszabály lényegében a kötelesrészre jogosult örökös érdekeit védi, az örökbefogadott gyermek pedig az örökbefogadó szülő után kötelesrészre jogosult éppen úgy, mint a törvényes házaságból származott gyermek az ő szülei után ; s ennélfogva az örökbefogadott gyermek érdekei szempontjából is fel kell tenni, hogy örökbefogadó szülőjét a korábbi végrendelkezésnél az a feltevés vezette, hogy kötelesrészre jogosított gyermeke nem marad, s fel kell tenni azt is, hogy ezt a valóság tudatában nem mellőzte volna a végrendelkezésnél. Téves a fellebezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az örökbefogadás az örökhagyó szabad akaratelhalározásán alapulván, a végrendelet érvényességére befolyással bíró előre nem látott eseménynek avagy téves feltevésnek nem minősíthető; téves pedig ez az álláspont azért, mert a lényeg nem abban van, hogy a végrendelkező láthatta előre, hogy őneki kötelesrészre jogosított gyermeke lesz, s nem is abban, hogy az ő elhatározásától függött, hogy örökbefogadás útján ezt a helyzetet létrehozhassa, hanem abban, hogy a végrendelkezőnek a végrendelkezéskor nem volt, vagy legalább az Ő tudomása szerint nem volt, halálakor pedig maradi ilyen jogutódja. Az elől említett jogszabály további tartalma szerint azonban a végrendelet hatálya újból feléled és csak kötelesrész igényelhető akkor, ha az utóbb bekövetkezelt tényekre tekintettel lerontottnak veendő az a vélelem, amely a gyermek utóbb születéséből (örökbefogadásából vagy törvényesítéséből) a végrendelkező akaratának a megváltozását tételezi föl. Vizsgálandó tehát a fennforgó esetben az is, hogy az örökbefogadás tényével szemben abból, hogy azt követőleg az örökbefogadó (az örökhagyó) kettő és egynegyed évet meghaladó ideig élt még a tényállás szerint, s hogy ezalatt a végrendeletet sem vissza nem vonta, sem meg nem változtatta, sem meg nem semmisítette, lehet-e indokoltan következtetni arra, hogy a végrendelkező hatályában kívánta tartani a végrendeletet annak ellenére is és azt követőleg is, hogy a másodrendű felperest örökbefogadta.