Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
132 Magánjogi Döntvénytár. vizsgálattal felmerült költségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 543., 508., 426. §-ain alapul. A jelzálogul szolgáló ingatlan tulajdonosa, mint nem személyes adós, csak annak tűrésére kötelezhető, hogy a hitelező a jelzálog tárgyából a zálogjoggal biztosított követelés összege erejéig nyerjen kielégítést. A csatolt telekkönyvi kivonat szerint felperes javára költségbiztosíték nincs bekebelezve; a másodrendű alperes a követelés érvényesítését a perben nem ellenezvén, a felmerült költségekkel sem saját személyében, sem mint dologi adós nem volt terhelhető. Megjegyzi végül a kir. Kűria, hogy téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mintha a jelzálogos adóst a jelzálogilag biztosított követelést illetőleg a hitelezővel szemben csak másodlagos felelősség terhelné, a vonatkozó ítéleti rendelkezés azonban — felülvizsgálati támadás hiányában — nem volt helyesbíthető. = Ad I. L. Almási Kötelmijog 705. 1. — Mjogi Dtár VIII. 39., 249. 88. Adott esetben a Kúria a tulajdonközösségnek árveréssel megszüntetését elrendelte, mert a korona romlásával kapcsolatban beállott nagyfokú árhullámzás a korona árfolyamának állandósulásával megszűnt. ^Q ^ p { 3552 1925. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, a szentesi 616. számú tkvi betétben 2936. és 2937. hrszámok alatt özv. F. Ferencné V. Julianna tulajdonául felvett ingatlanra vonatkozó tulajdonközösségnek árverés útján való megszüntetését elrendeli és a peres feleket kölcsönösen feljogosítja, hogy a jelen ítélet alapján az illetékes telekkönyvi hatóságnál a megjelölt ingatlanok elárverezését kérhessék. A kir. Kúria az elsőbírósági, fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: — — Jogszabály, hogy a tulajdonostársak egyike sem kötelezhető arra, hogy tulajdonközösségben maradjon, a tulajdonközösség megszüntetése azonban nem szolgálhat a tulajdonostárs nyilvánvaló sérelmére és nem kérhető alkalmatlan időben. A kir. Kúria elfogadta ugyan a fellebbezési bíróság álláspontját, hogy abban az időben, amikor a fellebbezési bíróság az ő ítéletét hozta, vagyis 1925. március 27-én az ingatlanokat is érintő nagy árhullámzások miatt az idő nem volt alkalmas arra, hogy az árverésen elérhető vételár mind a két fél vagyoni érdekét kielégíthesse. A kir. Kúria megítélése szerint azonban azóta a gazdasági