Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
106 Magánjogi Döntvénytár. A jogrend követelménye ugyanis, hogy az önhatalom gyakorlásának megengedése mennél szűkebb térre korlátoztassék. Ehhez képest az önhatalom gyakorlása csak azzal szemben engedhető meg, aki mást külsőleg felismerhető módon a dolog birtokától önhatalommal megfosztott vagy abban megháborított. Azzal szemben ellenben, aki a használatnak tetszéstől függő visszavonásig való átengedésével, tehát a tulajdonos akaratából jutott a dolog birtokába, nem lenne helyén való az önhatalom gyakorlásának megengedése pusztán azon az alapon, hogy a visszavonás folytán a visszabocsátásra vonatkozó igénynek a kötelezett fél bármi okból nem tesz eleget. A perrendtartás is gondoskodik arról, hogy a visszavonásig használatul átengedett ingatlan visszabocsátása iránti igénynek a járásbírósági eljárás és az elsőfokú ítélet végrehajthatósága útján gyorsan lehessen érvényt szerezni (Pp. 1. §. 2. d) pont és 415. §. 5. pont). Tekintetbe veendő továbbá, hogy visszavonás esetén a dolog használatának megfelelő kíméleti idő nélkül önhatalommal való elvonása — például ha lakásul szolgáló házról vagy megélhetést nyújtó gazdaságról van szó — a kötelezett félre a legnagyobb méltánytalansággal járhat. Tetszés szerinti visszavonás kikötése esetén is a visszabocsátás iránt indított perben a bíróságnak módjában áll a teljesítésre az eset körülményeinek méltányos figyelembe vételével megfelelő határidőt szabni, pl. lakás visszabocsátására a bíróság a kötelezettnek annyi időt engedhet, amennyi a családja részére új lakás szerzéséhez mulhatlanul szükséges. Ezért az ily különös méltánylást érdemlő esetekre tekintettel sem lehet a tulajdonosnak megadni azt a jogot, hogy a használat visszavonásának önhatalommal szerezhessen érvényt. A polgári törvénykönyv javaslatának (bizottsági szöveg) 363. §-a is megadja a birtokvédelmet azzal szemben, akivel (t. i. főbirtokossal) szemben a dolog birtokosa (használati birtokos) a dolog időleges birtokára ^használatára) jogosító viszonyban áll, aminő viszony forog fenn nyilván akkor is, amikor valaki ingatlanát tetszéstől függő visszavonásig engedi át használatra. Mindezek megfontolása alapján a jogegységi tanács nem tartja megengedhetőnek azt, hogy az, aki a tetszésétől függő visszavonásig engedte át valakinek a birtokot, a visszavonás alapján a használati birtoklást önhatalommal megszüntethesse vagy megháboríthassa. Ily esetben is van tehát helye az önhatalom alkalmazásával szemben egy éven belül a sommás visszahelyezési keresetnek, amely sommás visszahelyezési keresel fogalma alá tartozik a birtokháborítási kereset is.
