Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 93 Következőleg csupán az ablakok és pinceajtó fennállása alapján a felperesek telkük szolgalommentességének kimondását nem szorgalmazhatják, tehát az alpereseknek az ablakok és pinceajtó megszüntetésére való kötelezését nem követelhetik. Más kérdés azonban az, hogy az ablaknyílások jogot adnak-e az alpereseknek arra, hogy azokon át a felperesek telkéről világossághoz és levegőhöz jussanak (ablakszolgalom) és hogy az alperesek a pincebejáratot a felperesek telkén való átjárással használhatják-e ? Ennek nyilvánvalóan csak a felperesek telkét terhelő ily tárgyú szolgalmi joguk alapján lehel helye. Minthogy pedig a felperesek az ajtó és ablakok fennállásával kapcsolatban telkük szolgalommentességét vitatva a pincebejáratnak és az ablakoknak megszüntetését követelik, ebben mint kevesebb annak a kimondására irányuló kérelem is bennfoglaltnak tekintendő, hogy az alpereseket a felperesek telke felől világosság és levegő nyerésére és a pincebejárathoz a felperesek telkén való átjárásra szolgalmi jog nem illeti meg. Vizsgálni kell tehát azt a kérdést is, hogy az alperesek telke javára ily jogok a felperesek telke ellenében fennállanak-e, vagy nem? A tényállás szerint D. László örökösei az atyjuktól örökölt telket 4921. január 18. napján maguk közt akként osztották meg, hogy a D. Borbála másodrendű alperesnek jutott telken fekvő ház négy ablaka és pincéjének bejárata a H. Viktorné D. Annának jutott telekre nyílik s a pincéhez csak az ő telkén át lehet jutni és a nevezettek a két telket ilyen megosztással birlák azóta 4922. évi augusztus 3. napjáig, amidőn H. Viktorné D. Anna a maga telkét a felperesek jogelődeinek eladta. A D. László örökösei ezekkel a tényekkel a D. Borbálának jutott telek javára a másik telket terhelő ablak és átjárási szolgalmat létesítettek. A felperesek a felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint vételük alkalmával a két telek kölcsönös fekvését, az ablakok és pincebejárat elhelyezését ismerték, tehát tűrni tartoznak az alperesi telek javára fennálló szolgalmat s nem hivatkozhatnak arra, hogy a szolgalmi jog a telekkönyvbe nincs bejegyezve. Az a körülmény, hogy a felperesek saját jogelődeikkel (K. Kálmánnal és ifj. K. Jakabbal) szemben állításuk szerint a telek szolgalommentességét kikötötték, a per eldöntésénél valósága esetén sem lényeges. Ezeknél fogva a felperesek telkük szolgalommentességét nem vitathatják s az alpereseknek a szolgalom gyakorlásától való eltiltását nem követelhetik. = Ablakszolgalomról Dtár r. f. XV. 33., XXI. 49., XXVII. U., Dtár új f. XIII. 180., XXIV. 20., 43., Dtár III. f. IV. 74. — Apperens szolgalomnál tkvi