Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

84 Magánjogi Döntvénytár. 53. /. A kötelesrészre jogosult a javára tett végrendeleti juttatást kötelesrészének sérelme miatt nem utasíthatja vissza s ily esetben a kötelesrésznek egészben pénzzel való kielégítését nem, hanem csak azt követelheti, hogy a kötelesrész a végrendeleti juttatással ki nem elégített részében a hagyatékból pótoltassék. — II. Jogszabály ugyan, hogy a kötelesrész abban az esetben, ha a hagyatékot özvegyi jog terheli s a hagyaték jövedelme nem tesz ki többet, mint amennyi az özvegy eltartására szükséges, csak az özvegyi jog megszűnte után elégítendő ki, ez a jogszabály azonban csak az özvegyi jog törvényes mértékét védi, egyébként azonban a kötelesrész minden tehertől s így az özvegyi jogtól is mentesen az öröklés megnyíltával esedékes s az a kötelesrészre jogosult is, kinek az örökhagyó végrendeletében a kötelesrészt meghaladó juttatást rendelt, követelheti, hogy juttatásából a kötelesrészének megfelelő mennyiség az özvegyi jogtól mentesen kiadassék. (Kúria 1926. jan. 28. P. I. 502/1925. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s az alperest végrehajtás terhével kötelezi; hogy 15 nap alatt a tolnai 3087. számú telekkönyvi betétben A. I. 1., 2. sorszám, 4-301., 3748/2. helyrajzi számok alatt és a tolnai 4307. számú telekkönyvi betétben A. I. 4. sorszám, 4303. helyrajzi számok alatt foglalt ingatlanoknak J. János örökhagyó hagyatékához tartozó felerészét 27/ioo részben az elsérendű felperesnek, fejenként 25/ioo részben pedig a másod- és harmadrendű felpereseknek vele közös birtokába bocsássa — továbbá fizessen fejenként a másod- és harmadrendű felpereseknek 213,730 K tőkét és ezután a mai naptól járó 8% kamatot,— végül fizessen az összes felpereseknek összesen 2.000,000 K elsőbírósági, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A nem vitás tényállás szerint az 1922. szeptember 22. napján elhalt J. János örökhagyó hagyatéka a tolnai 310. sz. tkvi betétben A. I. 1., 2. sorszámok alatt felvett házas belsőségnek s a tolnai 3087. sz. tkvi betétben A. 1. 1., 2. és a tolnai 1367. sz. tkvi betétben A. I. 4. sorszám alatt felvett ingatlanoknak felerészéből, továbbá — eltekintve a felek által figyelmen kívül hagyatni kért ingóktól — az elsőbíróság ítéletében megállapított ingókból áll s ezt a hagyatékot 30,900 K hagyatéki tartozás terheli. Az örökhagyó végrendeletében akként rendelkezett, hogy minden néven nevezendő ingó vagyonát és a házas belsőség felét második nejének, az alperesnek — többi ingatlanait pedig az alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten első házasságából származott gyermekeinek, a felpereseknek hagyta akképen,