Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 65 nősült, felperes pedig újból férjhez ment. A beszerzett hagyatéki iratok szerint I. Lajos 1908. évi december hó 6. napján meghalt s hagyatékát a dunántúli ág. evang. egyházkerület (elsőrendű alperes) és dr. J. I. Miklós (másodrendű alperes) örökölték az örökhagyó özvegyének (harmadrendű alperesnek) holtigtartó haszonélvezeti jogával terhelten. Az A) alatti okiratban tehát I. Lajos örökhagyó annak kifejezése mellett, hogy lehetőleg gondoskodni kíván felperes anyagi jövőjéről, kötelezte magát 2000 forint, vagyis 4000 K évi tartásdíj fizetésére. Már pedig az állandó bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha valaki másnak tartását szerződésileg elvállalja s utóbb az általános megélhetési viszonyokban a pénz értékének nagymérvű előre nem látott csökkenése folytán oly változás állott be, aminélfogva a tartásdíj összege nyilván elégtelennek bizonyul, akkor a jogosítottat nem lehet elzárni attól, hogy a tartás összegének megfelelő felemelését kérhesse, amely felemelésnél azonban figyelemmel kell lenni mindenkor arra, hogy a felemelés a kötelezettre méltánytalanul súlyos terhet ne rójjon. A bírói gyakorlatban kialakult eme jogszabály alkalmazást nyer akkor is, ha valaki más részére tartásdíj fizetésére kötelezte magát anélkül, hogy ily kötelezettség őt törvénynél fogva terhelné. Az említett jogszabálynál fogva tehát felperes jogosan igényelheti a pénzünk értékének nagymérvű csökkenésére tekintettel, az A) alatti okirat szerint az újabb férjhezmenetelét követő időre kötelezett évi 4000 K tartásdíjnak megfelelő felemelését is. S épen azért, mert az A) alatti okirat tartalma szerint a felek akarata kifejezetten arra irányult, hogy a kötelezett tartásdíj felperesnek az újabb férjhezmenetele után is minden körülmények között fizettessék, a tartásdíj felemelésének nem szolgálhat akadályául az a körülmény sem, hogy felperest az ezidőszerinti férje tartozik és képes eltartani. Alpereseknek a tartásdíj felemelésére vonatkozó kereseti igény érvényesítése ellenében támasztott az a kifogásuk, hogy a kereseti igény alapjául szolgáló jogügylet a jó erkölcsökbe ütközik, alaptalan, mert az A) a. okiratban I. Lajos örökhagyó nyilván a házas együttélésnek és a házasság felbontásának folyományakép kötelezte magát felperes, mint akkori felesége irányában a tartásdíj fizetésére, ily kötelezettségvállalás pedig egyáltalában nem ütközik a jó erkölcsökbe. Annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy az évi 4000 K tartásdíj mily mérvben emeltessék fel, a kir. Kúria a következő szempontokra volt figyelemmel. Az A) alatti okirat szerint kötelezett tartás elvállalásának alapja kétségkívül az volt, hogy a földbirtokos I. Lajos örökhagyónak alperesek saját előadása szeMagánjogi Döntvénytár. XVIII. .... 5