Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. Indokok : Felperesnek a mai tárgyaláson előterjesztett az a kérelme, hogy az ítélethozatal addig, amíg a jelzálogos kölcsönök valorizálása törvényhozási vagy rendeleti úton szabálvoztatni fog, függőben tarlassék, teljesíthető nem volt; mert az a körülmény, hogy a kormány részéről a jelzett kölcsönök valorizálását illetőleg, — amint azt felperes állítja, — nyilatkozatok történtek, a jelen per érdemi elbírálását nem akadályozhatta. Ezt elorebocsátva a kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta. A meg nem támadott tényállás szerint alperes az A) alatti kötelezvény alapján a felperes pénzintézettől felvett 9000 K-ás törlesztéses kölcsönt a kötelezvény 3. pontjában biztosított jogánál fogva 1924. január 10-ére szabályszerűen felmondotta s úgy a hátralékos kölcsönösszeget, mint a szokásos kártalanítási díjat (stornó-díjat) felperesnek kellő időben felajánlotta és mivel azt felperes el nem fogadta, bírói letétbe helyezte s a felperes részére ki is utaltatta. E tényállás mellett a peresfelek között a körül forgott a pervita, hogy felperes a kötelezvény 3. pontjában körülírt jogánál fogva kártalanítás fejében követelheti-e alperestől a hátralékos tőkeösszeg egy részének valorizált összegben való fizetését, avagy csak a hátralékos tőkeösszeg bizonyos százalékát (stornó-díjat) s hogy ez a százalékos kártalanítási díj a pénzünk időközi leromlása folytán valorizált összegben fizetendő-e ki. Eme kérdéseket illetőleg a fellebbezési bíróság az elsőbírósággal egyezőleg helyesen indult ki abból, hogy ez időszerint nincs oly törvényes rendelkezés vagy kialakult bírói gyakorlat, amelynélfogva a hitelező hasonló kölcsöntartozásoknak, illetve a kölcsönkötvényekben kikötött stornó-díjaknak valorizált összegekben való megfizetését egyedül a pénz időközi leromlása folytán és az esetben is követelhetné, ha az adós részéről semminemű késedelem fenn nem forog. Már pedig a jelen esetben az alperes késedelemben nem volt, mert a hátralékos kölcsönösszeget, valamint a felperes beismerése szerint szokásos 3% stornó-díjat jóval meghaladó összeget kellő időben felkínálta, majd lizelés joghatályával bírói letétbe helyezte, ennélfogva helyesnek kellett elfogadni a fellebbezési bíróságnak azt a jogi döntését, amely szerint felperes a hátralékos kölcsönösszeg, valamint a kikötött stornó-díjaknak valorizált értékben való megíizetését nem követelheti és nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönt az alperes mire fordította, mily vagyonnal bír, hogy a kölcsön felmondásakor normális gazdasági viszonyok voltak-e, hogy a stornó-díjak magassága tekintetében kialakult szokás jelenleg nincsen, továbbá, hogy felperes vagyonát mikép gyümölcsöztette; ép ezért eme kérdéseket illetően a fel-