Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magúnjogi Döntvénytár. Ami az alpereseknek azt az érvelését illeti, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértést követett el azáltal, hogy nem vette figyelembe azt, hogy az első- és harmadrendű alperesek a végleges szerződés megkötésekor hadba vollak vonulva s mint ilyenekkel szemben tartozásuk még előbbi lejárat esetében is a 959/1923. M. E. sz. rendelet értelmében csak 1923. évi márciusában vált esedékessé, ez pedig kizárja a tartozás átértékelten való megítélhetését: ez az érvelése az alpereseknek nem helytálló, mert amint fentebb is kifejtetett, a jelen esetben nem az a döntő, hogy mikor vált esedékessé a tartozás, hanem az, hogy az esedékesség idejében a vevők az eladónak a vételárat annyi értékű koronában kínálták-e fel, mint amily értéket képviselt a 60,000 K a szerződés megkötésekor. = Hitelezett vételár teljes értékű valorizálására (a gazdasági lehetetlenülés megállapítása helyett) I. Mjogi Dtár XVII. o6., v. ö. fent lü. sz. — Figyelemre méltó a kétoldalú szerződésekből eredő pénzkövetelések felértékelésének elvi alapjait kifejtő indokolás. 20. Ha a szülő életében ingatlanát oly kép ruházza át egyik gyermekére, hogy az abból a szülő halála után testvéreinek bizonyos osztályrészt pénzben kifizessen, ez a pénzösszeg a bekövetkezett pénzromlás mellett az osztályegyenlőség alapján felérté(Kúria 1924. okt. 30. P. V. 2574/4924. sz.) Indokol, : — Az ügy érdemét illetően: a fellebbezési bíróság által megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a felperesek, úgy a másod- és harmadrendű alperesek jogelődei F. József és felesége M. Rozália a keresethez A) a. hiteles másolatban csatolt — 18&6. évi november hó napján készült — okirattal, a keresetben felsorolt ingatlanaikat minden hozzátartozó illetőségekkel együtt, életfogytigtartó haszonélvezeti joguk fenntartása mellett átadták leányuknak F. Máriának és férjének, T. József elsőrendű alperesnek egymásközt egyenlő arányban 6000 K átvételi becsárban azzal a kötelezettséggel, hogy a nevezett vagyonátvevők tartoznak a 6000 K átvételi becsárból a terhek levonásával fennmaradó összeget a vagyonátadók elhalálozása után ezek örököseinek kifizetni, F. Mária azonban jogosult lesz a jelzett összegből a saját jutalékát is kivenni, illetve azt beszámítani. A vagyonátruházók közül F. József 1894. évi szeptember hó-Vl-én, felesége M. Rozália pedig 1924. évi április hó 7-én a tényállás szerint elhalálozott, minek folytán ez utóbbi időpontban beállott alpereseknek a szerződésben megszabott ama kötelezettsége, hogy a nevezett vagyonátruházóknak — F. Mária egyik birtokátvevőn kívülálló — többi örökösei — vagyis a felperesek — részére, az ezeknek a szerződésben megszabott vagyoni juttatást kiszolgáltassák. Az időközben beállott rendkívüli gazdasági viszonyok, vagyis a pénz és más vagyontárgyak egymáshoz való értékviszonylatáA*