Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

40 Magánjogi Döntvénytár. módját szabályozó 44,621/1917. F. M. (Igazságügyi Közlöny XXVI. évfolyam, 10. szám, 463. lap) számú és a 17,096/1917. F. M. {Igazságügyi Közlöny XXVI. évf. 11. sz. 568. lap) számú rendeletből világosan kitűnik, általában azon a feltevésen épült fel, hogy a felek az ügyletről minden esetben okiratot készítenek. Hazai jogunknak állása mellett azonban történhettek elkötelezések és birtokbaadások okirat készítése és anélkül, hogy a felek a jogügyletből kifolyóan telekkönyvi bejegyzést kérnének. Igaz ugyan, hogy az ügylet, amennyiben oly ingatlanra vonatkozott, amelynek elidegenítéséhez hatósági hozzájárulás szükséges, ily hozzájárulás hiányában érvénytelen, de mégis oly tényleges állapotokat teremthetett, amelyeknek utólagos megbolygatása nyugtalanságot kelt és a társadalmi békét zavarja. Szükségesnek látszott tehát oly általános természetű rendelkezés is, amely a hatóság eljárásának előfeltételéül szolgáló okiratnak kiállítására a feleket nemcsak a hatósági hozzájárulás hiányában beálló, hanem egyéb okból is bekövetkező érvénytelenségnek súlyával is serkentse. Ezt a célt szolgálja a 4420/1918. M. E. számú rendelet annak kimondásával, hogy ingatlant elidegenítő (helyesen: az elidegenítésre irányuló) jogügyiéi érvényességéhez a jogügyletnek okiratba foglalása szükséges. Éz a rendelkezés tehát egyfelől a hatósági ellenőrzés fentebb említett rendszerének szükségképeni betetőzése, másfelől pedig alkalmas volt arra, hogy a hatósági ellenőrzés kijátszását megelőzze vagy eseteit csökkentse. Annak a felfogásnak helyességét, hogy a rendelkező részben említett rendelet szóbanforgó szabálya elsősorban a hatósági ellenőrzésnek biztosítását és gyakorlati könnyebbítését célozta, későbbi rendelkezések sem cáfolják meg, sőt az említett felfogás helyessége mellett szól, hogy a 4420 1918. M. E. sz. rendeletet hatályban tartolta az 1920: XXXVI. t.-c. 77. §-a, tehát olyan törvénynek a rendelkezése, amely törvénynek kifejezett célja a földbirtok helyesebb megoszlásának megvalósítása volt. Tehát mind hazai jogunknak állása a határozatban említett rendelet kiadásakor, mind pedig az a cél, amely a rendelet kibocsátását elsősorban szükségessé tette, egyaránt ellene mond annak a nézetnek, hogy az említett rendelet akár a hatósági hozzájárulástól függő, akár az attól független ingatlanelidegenítések körében azt kívánta volna kimondani, hogy az okiratnak a felek közt létrejött megállapodás minden részét tartalmaznia kell. IV. Ezeknek szem előtt tartásával vizsgálva már most azt a kérdést, hogy az okiratnak tartalom tekintetében az erre nézve nem rendelkező 4420/1918. M. E. sz. rendelet szempontjából mennyit kell magában foglalnia, mindenekelőtt kétségtelen, hogy mivel az okirat érvényességi kellékül van megszabva, ebből szükségképen