Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
32 Magánjogi Döntvénytár. (belsőség és ház) a felek által még 1919. évi szeptember hó 3-án kölcsönös megegyezéssel megállapított egyenértékét képezi, annak elbírálása tehát az ingatlanok vételére vonatkozó és már hosszabb időtől sűrűen alkalmazott ama jogszabályok szempontja alá esik, amelyeknél fogva a vételár az adott körülmények között valorizálva fizetendő meg. Nem változtathat ezen az, hogy maga az ügylet testvérek között osztály alkalmával átengedett ingatlanra vonatkozik, mert a vérségi kötelék és az azzal összekapcsoltak közt létrejött osztályos megegyezés a legkevésbbé sem szolgálhat okul arra, hogy valamelyik fél az ingatlanért megállapított értéket nem ennek benső és valóságos értékben kapja meg akkor, amikor maga az ingatlan a szerző fél hozzájárulása nélkül bekövetkezett gazdasági eltolódások folytán értékében emelkedett. A vérségi kötelékkel összekötött atyafiak között ugyanis a jóhiszeműség (a hűség és a bizalom) és az osztó igazság elve fokozott mérvben kell, hogy érvényesüljön, ilyen módon pedig a családjogi követelés nem eshetik enyhébb és ennek folytán károsítóbb megítélés alá, mint az idegenek adásvételéből, illetve egyenértékek kicseréléséből eredő követelések. Ehhez képest a fellebbezési bíróság helyesen ítélt akkor, amikor az alperes által osztály címén megtartott s a bekövetkezett gazdasági eltolódások miatt értékében jelentékenyen emelkedett ingatlanért megállapított összegeknek benső értéket ítélte meg. De nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság akkor sem, amikor az alperes által eszközölt fizetést, illetve bírói letétet tekintetbe nem vette; mert miként az a letéti kérvényből megállapítható, alperes a fizetés felajánlásával a felperesek követelésének teljes kielégítését, illetve megszüntetését kívánta elérni és nem résztörlesztést akart eszközölni, — már pedig a felperesek az ilyen fizetést elfogadni nem tartoztak és mert a hitelező részteljesítés elfogadására egyáltalán nincs kötelezve, — már pedig az alperes által megkísérelt fizetés aránytalanul jelentéktelen összegben [volt felajánlva s így csak résztörlesztésnek volna tekinthető. Ehhez képest a letétbe helyezés fizetésnek egyáltalán nem tekinthető, miért is a letétbe helyezett pénz elértéktelenedése a felperesek terhére nem eshetik s az abból felmerült kár egyedül az alperesre hárul. = Hitelezett vételár felértékelése : Mjogi Dtár XVII. 56. sz. — Helyesen utal az ítélet arra, hogy az örökjogi alapú osztály-igényekben a kiegyenlítődés elvének kell érvényesülnie (I. kötelesrészre fent 13., ági vagyonra 14. sz.). Más kérdés, hogy a rideg számszerű aranyalapú valorizálás és részfizetés figyelembe nem vétele adott esetben megfelel-e a méltányosságnak ?
