Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Mayái/jogi Döntvénytár. V.) Ezeket a szemben álló jogszabályokat tehát összhangba kell hozni, amire a leghelyesebb mód az, ha a kérdéses értékek megfelelően felemeltetnek olyképen, hogy a felemelés a per vonatkozó adatainak figyelembevételével mindkét félre méltányos legyen. Figyelemmel kell lenni különösen arra, hogy a korábban átruházott vagyontárgyak (különösen ingatlanok) értékénél az emelkedés egyrésze olyan, amely a rendes értékemelkedésnek felel meg, amely a tulajdonjognál fogva a tulajdonost illeti és amelyből ennek folytán az ellenfél nem igényelhet. Figyelembe kell venni azt is, hogy a pénzleromlás hátránya a felek között arányosan megosztandó, végül figyelembe kell venni a nehéz gazdasági viszonyokat. Az értékfelemelés mértékének megállapításánál legmegbízhatóbb kiindulási pont a mai érték ismerete, de e helyett, ha arra nincs adat, kisegítő lehet az aranyérték figyelembevétele. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a kötelesrész az arra jogosítottnak készpénzben jár és ettől eltérésnek csak akkor van helye, ha a természetben való kiadás iránt a felek kölcsönösen megállapodtak vagy amikor az örökhagyónak végrendeletben vagy szerződésben telt kijelentéséből meg lehet állapítani azt, hogy akarata a kötelesrésznek természetben való kiadására irányult. Ilyen kijelentés azonban a megtámadott adásvételi szerződésben nem foglaltalik, következőleg az örökhagyó abbeli akaratának kell érvényesülni, hogy az alperesekre még 1897. máj. 4-én átruházott vagyon természetben az övék maradjon és az alperesek a kötelesrész erejéig csak értékmegtérítésre köteleztessenek. A per adatai szerint az 1917. május 4. napján történt ajándékozás idejében az ingyenesen átruházott ingatlanok becsértéke (leszámítva a vételárat) az aranyérték adatai szerint 2866 aranykorona volt, a hagyatékban maradt ingatlanok becsértéke pedig ugyanazon időben (1917. május 4-én) 95 aranykoronái tett ki, Ennek a két összegnek (együtt 2961 aranykoronának) a fele 1480*50 aranykorona, tehát a felperes kötelesrésze, amelyből a hagyatéki ingatlanok 95 aranykorona értéke a felperes kezén maradván, a kötelesrésze 1385 50 aranykoronával volna rendes körülmények között kiegészítendő, ami kerek összegben 20 millió koronának felel meg. Mivel azonban a felperes felülvizsgálati kérelmében azt adta elő, hogy az alperesek a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala után, vagyis 1921. július 29. napja után 2528 K 50 f részfizetést teljesítettek, amely fizetés az aranyérték adataira tekintettel kerek összegben Vf* millió koronát képvisel, a kiegészítésre szolgáló összeg már csak 127a millió korona volna. Figyelemmel azonban a jelenlegi súlyos gazdasági, különö°2*