Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 17 13. /. Állandó bírói gyakorlaton alapszik az a jogszabály, hogy a kötelesrész az arra jogosítottnak készpénzben jár és ettől eltérésnek csak akkor van helye, ha a természetben való kiadás iránt a felek megegyeztek vagy amikor az örökhagyónak végrendeletben vagy szerződésben tett kijelentéséből azt lehet megállapítani, hogy akarata a kötelesrésznek természetben való kiadására irányult. — II. A magyar koronának, mint törvényes fizetési eszköznek a rendkívüli módon megváltozott gazdasági viszonyok miatt bekövetkezett értékváltozása nem szolgálhat okul arra, hogy az elől említett bírói gyakorlaton változás essék. — Az öröklési és a családi jog terén fennálló erkölcsi alapon nyugvó jogszabályok egyik fő alapelve az egyenlőség és kiegyenlítés. — IV. Az osztálynál az előre kapott vagy elajándékozott vagyontárgyat az átadás, illetve az ajándékozás idejében volt érték alapulvételével kell számításba venni. V. Ha azonban az így számított értékek a pénz leromlása következtében annyira csekélyek, hogy ennek folytán az egyenlőség és kiegyenlítés alapelve nem érvényesülhetne: a kérdéses értékek megfelelően jelemelendők olyképen, hogy a jelemelés a per vonatkozó adatainak figyelembevételével mindkét félre méltányos legyen. — VI. Az értékfelemelésnél figyelembe kell venni, hogy az ingatlan rendes értékemelkedéséből a kötelesrészes nem igényelhet részt; figyelembe kell venni azt is, hogy a pénzleromlás hátránya a felek között arányosan megosztandó, végül figyelembe kell venni a nehéz gazdasági viszonyokat. — VII. Felértékelés esetében a kötelesrész tőkeösszege után a kit. Kúria az ítélethozatal napját megelőzően nem ítélt meg, mert a követelés átértékelésével a felperest a Magánjogi Döntvénytár. XVIII. 2