Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 7S az elbocsátásukhoz közvetlenül kapcsolódólag a nyugdíjuk mellett oly szolgálati alkalmazáshoz is juttatta, amely nekik a megélhetésüket annál mindenesetre sokkal jobban biztosító keresetet nyújtott, mint aminőhöz máskülönben egymagával a kiérdemelt nyugdíjvárományuk egyenértékével, ennek bármily összegben kivívható volt megszabása mellett is juthatlak volna. Vagyis In még oly igaz is, hogy a gazdasági életviszonyok változása az alperes vállalta egyik szolgáltatásnak, a nyugdíjnak az értékét csekély töredékére szállította le: viszont másrészt ugyanez a változás sokszorosára felemelte az értékét az alperes által felperesek részére kötelezett másik visszlehernek a részükre biztosított kenyérkereső életállásnak. Mert ily életállásnak a köztudomású életviszonyok szerint a kínálata a törpére csonkult országunkban a minimumra csökkent; másfelől továbbá a kereslete a képesítéshez kötött életállásokra nevelő lúlprodukció, valamint a minden kereseti kategóriában bekövetkezett létszamapasztással okozott tömeges állásvesztések folytán sohasem tapasztalt heves és elkeseredett versengéssel árad. Ennek a két ténynek az egymást kiegyenlítő hatását figyelmen kívül hagyni pedig ellenkeznék a fentebb kiemelt irányadó anyagi jogfelfogással. Minthogy tehát ez a megítélés azt mutatja: hogy felpereseknek még a nyugdíjuk értékromlása mellett is megadatott az az. élethelyzetük, amely őket a birtok kezelésében bekövetkezett változással elvesztett állásukkal kapcsolatosan veszendőbe ment nyugdíjvárományok iránt a jogosan követelhető volt mérték erejéig kellően kárpótolta; vagyis, hogy a felperesek kereseti igénye mellett semmi részben sem harcolnak azok a méltányossági okok, amelyek az alperes vállalta visszteher másik részének, a nyugdíjuknak a valorizáló felfokozását is a bírói gyakorlat által más adott esetekben érvényre jullathatónak talált felfogás szerint indokoltnak mutatnák: az eme nyugdíjuk kiegészítésére irányuló kereseti követelésüknek a jövőre irányuló részében sem lehet alapját látni. = L. lent 2., 32., 33. és 34. sz. 36. Értékállandósági záradék nem zárja ki, hogy a fennforgó körülmények méltatásával az arany értéknek csak egy része ítéltessék meg. (Kúria 1925. febr. 3. P. I. 432/1924. sz.) indokok: A meg nem támadott tényállás szerint néhai gróf W. Gyuláné, M. S. Ilona grófnő az izsákfai r. kath. plébánia javára 1890. január 22. napján alapítványt tett és az alapítványi okiratban egyebek közt akként rendelkezett, hogy az izsákfai ura-