Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. zását az ítéletben kitett teljesítési idővel kapcsolta egybe. E megoldás megóvja a gyakorlat által követelt azt az elvet, hogy a kötelesrész hányadának kiszabásánál az örökhagyó halála idején mutatkozó érlek az irányadó. Ez értékelés alapján arányszámítással meghatározta, hogy a természetben meglevő vagyon milyen hányadban szolgál a kötelesrész kielégítésére vagy kiegészítésére s a teljesítésre kötelezett választására bízza azt, hogy a természetben meghatározott hányadot kívánja-e kielégítésül adni vagy ennek a teljesítéskor mutatkozó forgalmi értékét. Ily módon megvalósítható az az elv, hogy a per során is az a helyzet lesz a kötelesrészre szorított és a kölelesrész fizetésére kötelezett között, mintha a hagyaték megnyiliakor nyomban rendezték volna a kötelesrész kiegyenlítésének kérdését. Az örökség megnyíltától a kötelesrész kiadásának vagy kiegészítésének időpontjáig beálló változások e megoldás szerint nem esnek csak az egyik rész előnyére és a másik rész hátrányára, hanem az összes érdekellek előnyére vagy hátrányára. A kötelesrész hányadokban az örökhagyó halálához viszonyítottan kiszámíttatván és ítéletileg megállapíltalván: az ítélet végrehajtása bármikor történhetik anélkül, hogy az ítéletileg megállapított értékarányon változás történhetnék. A kötelesrész kiadásakori pénzbeli egyenértéket pedig az ítélet az által állandósítja, hogy a forgalmi érték az ítéletben meghatározott teljesítési időben értendő, bármikor is lesz az ítélet foganatosítva. Ez a megoldás a perek elhúzódása s a pénz értékének változása esetén sem veszélyezteti az anyagi igazságot, mert a természetben kiadható vagyon hányada az örökség megnyiliakor fennforgott értékelés arányában nyer megállapítást, a pénzbeli egyenérték pedig az ítéletben meghatározott mindenkori tényleges teljesítéshez igazodik. A kir. ítélőtábla azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a kölelesrész feltéllen ((pénzbeli kielégítése)) a mai pénzviszonyok közölt a fizetésre kötelezettet is hátrányosan sújthatja, mert az értékemelkedések mai mérve mellett a földmívesoszlály nem is juthat a forgalmi értéket fedező kölcsönhöz s így az ingatlanok kényszereladása folytán károkat is szenvedhet. Ezért a fellételes teljesítés ilyen megállapítása az érdekeltek jogos igényére nézve a leghelyesebbnek és az osztóigazság szempontjából a Iegkiegyenlítőbbnek mutatkozott. III. A felperes által a kötelesrész arányában az ingók használata és ai ingatlanok elvont haszna fejében követelésbe tett összegre nézve a peres felek akként állapodtak meg, hogy az alperes fizet magyar holdja után számítva együttesen évi 70 kg rozsot.