Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. venni a birtokba lépett vevő által megtérítés kötelezettsége nélkül húzott hasznokat is. (Kúria 4923. nov. 2. P. III. 5870/1922. sz.) Indokok: A kir. Kúria előrebocsátja, hogy alperesek felülvizsgálati kérelmükben viszontkeresetüknek csak azt a részét tartolták fenn, amelyben felperest a kezéhez kiűzetett vételárnak valorizált értékben való visszafizetésére kérték kötelezni s e tekintetben felülvizsgálati panaszuk az, hogy a fellebbezési bíróság az alaptalan gazdagodás szabályait sértette meg akkor, amidőn csak a szerződésileg megállapított vételárak visszafizetése ellenében kötelezte őket az ingatlanoknak felperes javára leendő visszabocsátására, valamint megsértette a gazdasági lehetetlenülésnek ama jogszabályát is, amely szerint gazdasági lehetetlenülést kell megállapítani, mihelyt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a megromlott gazdasági viszonyok következményeképen feltűnő aránytalanság van c> az eredeti kötelem szerint való teljesítés az egyik félre aránytalanul nagy hasznot s a másikra aránytalanul nagy kárt jelentene. A kir. Kúria az alperesek panaszait jogilag helytállóknak nem találta: A meg nem támadott ez okból a Pp. 534. §-a értelmében ehelyütt is irányadó tényállás, szerint ugyanis az alperesek felperestől, mint a távollévő B. Sándor gondnokától a csatolt és 1948. október elsején kelt szerződésekben megjelölt vételárakon megvették az azokban körülírt ingatlanokat s a szerződések második pontjában kötelezettséget vállalt az eladó gondnok arra, hogy az egyidejűleg nyugtatolt vételárakat az eladott ingatlanokat terhelő jelzálogos tartozások kifizetésére fordítja. A szerződések harmadik pontja szerint a vevő alperesek a megvett ingatlanoknak azonnali birtokába lepnek, azok 5. pontjában kiemelik azonban a felek, hogy a szerződések az eladóra nézve csak azok gyámhatósági jóváhagyása után válnak kötelezőkké. Veszprém vármegye árvaszéke 4920. május 49-én 7854/1920. sz. határozatával a jóváhagyást megtagadta. A kir. Kúria ítélkezési gyakorlatában kifejezésre jutott jogszabálynak megfelel a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy a gondnoki képviselet az 1877 ; XX. t.-c. 28. §-ának d) pontja esetében a törvény 87. §-ának második bekezdése szerint csak a vagyon kezelésére szorítkozván, hatásköre a vagyonfeletti rendelkezésre, tehát az ingatlan eladására ki nem terjed, következőleg ha a távollévő gondnoka gondnokoltjának az ingatlanát ennek meghatalmazása nélkül eladja, ez az ügylete gyámhatósági jóváhagyás ellenére is érvénytelen. Az ügylet érvénytelenségének jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötést megelőző állapot visszaállíttassék, vagyis a felperesként fellépő gondnok a vevőknek a vételárat fizesse vissza, az alperes vevők pedig az általuk birtokolt ingatlanokat adják a felperes birtokába. Alperesek álláspontja szerint az előbbi állapot csak úgy állítható helyre, ha felperes a pénz vásárlóerejének időközben beállott jelentékeny csökkenéséből az alperesekre hárult kár fejében a felvett vételárösszegeken felül megtéríti azt az értékkülönbözetet is, amely a vételáraknak a szerződések megkötése idején volt