Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 11 Nyilvánvaló ebből, hogy ez az okirat, elvonatkozva az e^dőiarcsai ingatlanok felől rendelkező s ezúttal felülvizsgálat alatt nem álló tartalmától, a felperes és az alperes közti viszonylatban elfogadható jogcímmel is megindokolt valódi és érvényes jogügyletet, vagyis: ajándékozást foglal magában. Tekintettel pedig arra, hogy a jogügyiét írásba van foglalva és az érdekelt felek által alá van írva, ebből következik, hogv ez a jogügylet a 4420/1918. M. E. sz. rendelet szempontjából kifogás alá nem eshet és kérdés tárgyát csak az képezheti, ha vájjon ez az ajándékozási jogügylet bír-e a szerzéshez szükséges összes lényeges kellékekkel? Ebből a szempontból annálfogva, hogy a fellebbezési bíróság a csatolt okiratok alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg azt a tényt, hogy a jelzálogos terhek, amint azt maga az alperes is elismerte, a 9. sz. okirat készítése idején, vagyis 1919 július havában már fenn nem állottak, nyilvánvaló, hogy a jelzálogos terhek viselése kérdésében megállapodásra s ennek írásba foglalására szükség nem volt s így e részből a jogügylet érvényessége kifogás alá nem eshetik. De nem eshetik kifogás alá a birtoklásra vonatkozó rendelkezés állítólagos hiánya szempontjából sem, mert a 9. sz. okirat bevezető két pontjából és annak 7. és 8. pontjából megállapítható, hogy a szerződő felek az ingatlanok, tehát az ajándékozás tárgyát tevő ingatlanok átadásának módját egymás között szabályozták és a birtoklás iránt, jelenleg elbírálás alá nem eshető rendelkezéseket tettek. Ezekhez képest jogszabályt sértett a fellebbezási bíróság, amikor ítéletében azt állapította meg, hogy az okirat, az ingatlanok átadása, helyesebben: birtokbaadása tekintetében rendelkezést nem tartalmazván, ezen lényeges kellék hiánya miatt a jogügylet érvényesnek nem tekinthető. = A vételi szerződés tartalmi kellékeire vonatkozó — magában véve sem szerencsés — joggyakorlatnak egészen indokolatlan kiterjesztése volna, ba az az ajándékozásra is vonatkoztatnék. Kétoldalú szerződésnél még indokolható valamikép a részletekre vonatkozó megegyezés kívánalma; egyoldalúnál, amikor amúgy is minden kötelezettség csak ,az egyik felet terheli, e tétel alkalnlazása merőben önkényes. Az adásvétel tartalmi kellékeire vonatkozó joggyakorlatot l. Mjogi Ütár XVI.39. és az ott idézetteket. 12. /. A gazdasági viszonyokban előállott eltolódások, különösen a pénz folyton fokozódó értéktelenedése mellett az eladó nem tartható hosszabb ideig bizonytalanságban afelől, hogy a vevő szerződési kötelezettségének eleget tenni kíván-e és képes-e. — //. Az eladó részéről, aki vételárrészletet