Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 9 set alapjául szolgáló szerződésben a végleges szerződés megkötésének ideje nincs megállapítva, nem pedig azért, meri a szerződés, bár annak címe cideiglenes adásvevési szerződés)), a végleges szerződés minden kellékével el van látva, még a vevők tulajdonjogának bekebelezésére vonatkozó engedélyt is tartalmazza s ekként a jogügyletről még egy másik szerződési okiratnak a kiállítása teljesen felesleges volna ... . III. Az ideiglenes adásvevési szerződésnek címzett okiratban vételár gyanánt 14,000 K van kitüntetve, ezzel az okirattal ugyanazon napon (1918 december 11.) kelt s egyedül a vevő felperesek által aláírt nyilatkozatban pedig a vevők kijelentik, hogy a szerződésben írt 14,000 K vételárral szemben, az ingatlant 17,000 K-ért vették meg. Ámbár az utóbb említett okiratot (nyilatkozat) az eladó alperes ala nem írta, ebből a körülményből az ügylet érvénytelenségét szintén nem lehet megállapítani, mert a szerződés megkötése és írásbafoglalása idején a szerződésbe írt vételár határozottságán — a szerződés érvényessége szempontjából — nem bír befolyással az a körülmény, hogy a vevő felek utóbb a szerződés szerinti vételáron felül még további vételár fizetését Ígérték, mert a vételár határozottságának vizsgálatánál — az okirat érvényét ilietően — a szerződésben kifejezett vételárösszeg az irányadó és nem az esetleg utóbb tett többfizetésre ^vonatkozó igéret . . . = Ugyanígy Kúria P. V. 4446/1923. sz. : ((Amikor a felek a köztük ingatlan vagyon elidegenítését tárgyazó jogügyletnek írásba foglalását kívánták s a vonatkozó okiratot ki is állították, ellenkező kikötés hiányában azt kell feltenni és meg is állapítani, hogy az okiratba mindazt és úgy kívánták belefoglalni, amint megállapodtak, illetve megegyeztek. Ebből és az ellenkező tételes rendelkezés hiányából az következik, hogy a 4420/1918. M. E. sz. rendelet szempontjából az ingatlan elidegenítésére vonatkozó jogügylet érvénytelenségét nem eredményezheti az, hogy a jogügylet kötésekor valósággal és kifogástalanul létrejött megállapodások a jogügyletről felvett, a felek által fenntartás nélkül alá is írt és az elidegenítést máskülönben kétségtelenül tanúsító okiratba a felek megegyezése tévesen, homályosan vaíry hiányosan lett belefoglalva. Ilyen esetben u. i. a felek a valóságos és teljes megegyezést kívánták az okiratba foglalni, az e körül esetleg fennforgó okirati hiány tehát akaratukkal meg nem egyezik, miért is a valóságos és teljes megegyezésnek okiratonkívüli, m^ bizonyítékkal is eszközölhető kimutatásától, illetve bizonyításától annál kevésbé lehetnek elzárva, mert a 4420/1918. M. E. sz. rendelet nem állapítja meg az okirat sem tartalmi, sem alaki kellékeit s nem mondja ki, hogy az okiratnak említett hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után s az említett rendeletben foglalt korlátozások pedig kivételes természetük miatt nem fokozhatok és ki sem terjeszthetők. Ezekhez képest egyfelől a jelzett esetben a feleknek az okirat kiállítása idejében fennforgott megegyezése nemcsak az okirattal, hanem más úton ép olyan hatállyal bizonyítható, mintha az teljesen és megfelelően lett volna írásbafoglalva és másfelől az okiratnak ilye* hiánya annál kevésbé szolgálhat az egyik fél hátrányára, mert ez az adott esetben a^elek ügyletkötési jóhiszeműségével és bizalmával való visszaéléshez, tehát