Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 117 ben tanúsított durva bánásmódja után 1909. évtől kezdve a házassági tartozást (debitum conjugale) nem teljesítette, majd 1948. év őszén a közös háztartás felbontásával kijelentette, hogy ezentúl a felperes fiával és cselédjével a szüleinél étkezzék, míg az alperes a saját szüleinél fog étkezni, ami így is történt, a felperes azóta is ismétellen hívta fel az alperest a közös háztartás és az együttélés visszaállítására, de az alperes ezt jogos ok nélkül minden esetben megtagadta. A felperesnek eme tényállításai, amennyiben ezek tényként megállapíltatnának. kétségen kívül a házassági együttélés megszűntetésének ténybeli és jogi ismérveit magukban foglalnák. Jogszabály továbbá az, hogy a férje házánál, de tőle elkünítve lakni kényszerülő nem vétkes nő nem kötelezhető arra, hogy a tartás kiszolgáltatása tekintetében férje önkényének rendellessék alá : hogy annak tétessék ki, hogy a tartás ki nem szolgáltatása, vagy nem kellő kiszolgáltatása esetén az eme mulasztásból eredő tartásdíj iránti igénye érvényesítésétől azon az alapon, mert a férj a tartás egyes részeit teljesíti, elüttessék; amiből jog és okszerűleg folyik az a következtetés, hogy a férj azzal, hogy a kül^élésben nem vétkes felesége részére lakásból, fűtésből és világításból álló tartást szolgáltat, az élelmezésből álló tartási kötelezettség alól nem szabadulhat. De a nem vétkes feleség beleegyezése nélkül az élelmezésből álló tartásnak olyatén kiszolgáltatása, amely az ételnek a férj vétkes magatartása miatt elkülönözötten lakó feleség külön lakosztályába egyszerű beküldésével történik — mint a feleségnek családi állásával össze nem egyeztethető, sőt azt, lealacsonyító eljárás — az asztal-közösség helyreállítására még abban az esetben sem volna alkalmas, ha a férj az élelmezési tartás ilyen kiszolgáltatását nem a per folyamata alatt, hanem még a kereset indítása előtt kísérelte volna meg. 75. Azoknál a házastársaknál, akiknél a férj törvény vagy törvényes gyakorlat szerint föszerzőnek tekintendő, akiknél tehát a feleséget csak kivételesen, akkor lehet közszerzőnek minősíteni, ha eziránt a házasfelek egymás közölt megegyeztek vagy ha a vonatkozó okiratba szerzőtársként ő is felvétetett vagy ha a szerzés alapja a nő vagyona volt, a most felsorolt esetek valamelyikének fennforgását a nő közszerzői jogát vitató félnek kell mindenkor bizo-