Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. = Ad I. Dtár r. f. XXII. 98., Dtár új f. X. 164., XII. 34., XIII. 379., XXX. 32.; a férj fogházban léle: Dtár III. f. III. i7. Ad II. Dtár új í. XII. II:!., XXV. 94., XXVIII. 8;Í., XXXI. 38., XXXIII. 88., Dlár III. f. XV. 22. 73. Az 1894 : XXXI. t.-c. 95. §-a csakis a gyermek és szülőinek egymás közötti viszonylatában nyer alkalmazást, míg harmadik személyek irányában az 1877: XX. t.-c. 11. §. első bekezdésében irt rendelkezés érvényesül. (Kúria 1924. júl. 2. P. III. 2298/1923. sz.) Indokok: Nincs megtámadva az az ítéleti ténymegállapítás, hogy a perközben elhalt N. Lajos elsőrendű alperes kiskorú N. Márta nevű leányát — aki utóbb, mint annak örököse lett perbevonva — felperesnek Davosplatzban (Svájc) levő penziójában helyezte el és hogy az 1919. évi június hó 29 tői 1920. évi júnuis 29-ig terjedő egy évi időtartamra nem vitásan járó 2267 svájci frank 95 centimes ellátási díjat felperesnek nem fizette meg, annak dacára, hogy erre magát utólag még külön is kötelezte. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a nevezett kiskorú gyermek kérdéses ellátási* díjáért az atya egyedül, avagy vele együtt az anya is felelős-e? az 1877,: XX. t.-c. 11. §-ának a rendelkezéseiből kell kiindulni, mert a házassági törvény 95. §-ának az előbb idézett törvényszakasz első bekezdésében foglalt rendelkezést módosító intézkedése csakis a gyermek és szülőinek egymás közötti viszonylatában nyer alkalmazást, míg harmadik személyek irányában az 1877: XX. t.-c. 11. §. első bekezdésében írt rendelkezés érvényesül. Nem vitás, hogy alperesnek egyetlen gyermeke : a kiskorú N. Márta alperes tüdőbeteg volt és így annak az említett helyen való elhelyezése és gyógykezeltetése — már a szülők társadalmi helyzetére való tekintettel is — olyan költekezés volt, amely a gyermek szükséges eltartásával és gyógykezeltetésével járt. Az 1877: XX. t.-c. 11. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a vagyontalan kiskorúakat elsősorban az atya, ha az erre magában nem képes, vele együtt az anya is kötelesek eltartani. A felek egyike sem -állította azt, hogy a perközben elhalt atya örököseként perbe vont kiskorú N. Mártának külön önálló vagyona van, vagy volt, ennélfogva őt vagyontalannak kell tekinteni. Az pedig, hogy az atya, illetőleg most már annak hagyatékából a kiskorú gyermek az egész kereseti követelést kifizetni 8V