Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 107 tette az okiratban, hogy az említeti ingatlant és ingóságokat min­dennemű magánjogi igényeinek teljes és végleges kielégítéséül elfogadja. Minthogy a szóbanlevő egyezséggel a peres felek, mint házas­társak vagyoni viszonyaik szabályozását célozták : azt annálfogva, mert közjegyzői okiratba foglalva nincsen, az 1886: VII. t.-c. 22. §-a értelmében érvénytelennek kell tekinteni. Az ekként létrejött egyezséget felperesnek érvénytelenség címén joga van megtámadni, mert, bár felperes a kereseti ingó­kat alperesnek az egyezségből folyóan átadta, az egyezség azon­ban egy lényeges része tekintetében, nevezetesen az ingatlan telekkönyvi tulajdonának átruházása tekintetében még teljese­désbe nem ment. Helyesen mondotta ki ennélfogva a fellebbezési bíróság fel­peres kereseti kérelméhez képest a szóbanlevő, 1921. okt. 4-én létrejött «Egyezség»-et érvénytelennek. Alperesnek eme kereseti kérelem elutasítására irányuló felül­vizsgálati kérelme tehát alaptalan. Az 1886 : VII. t.-c. 22. §. utolsó bekezdése szerint a jog­ügyletnek érvénytelensége esetében mindenik fél tartozik a má­siknak azt, amit az érvénytelen jogügylet folytán kapott, vissza­szolgáltatni. Eszerint a feleket az előbbi állapot visszaállítása tekinteté­ben kölcsönös és viszonos kötelezettség terheli. Ebből következik, hogy felperes nem volt jogosítva egy­oldalúan az alperestől az egyezség szerint neki átadott bizonyos ingókat visszakövetelni, hanem neki, a perben ki kellett volna nyilvánítania azt, hogy a maga részéről is kész arra nézve, ami az érvénytelen egyezség alkalmából a vagyoni viszonyok kölcsö­nös rendezéséből kifolyóan neki jutott, az előbbi állapotot vissza­állítani s ennek módját e perben fel kellett volna ajánlania. Minthogy ezt felperes nem tette, a keresetbe vett ingók (érté­kek) kiadására irányuló keresetének helyt adni nem. lehet. = V. ö. Mjogi Dtár VIII. 109., másfelől azonban Mjogi Dtár X. 212. 69. /. A végrendeletek alaki kellékeit szabályozó 1876: XVI. t.-c. nem írja elő kötelezőleg azt, hogy az örökhagyó végakaratát tartalmazó okirat vég­rendeletnek címeztessék, sem azt, hogy abban a vég­rendelet szó felvétessék. — //. A végrendeletet nem teszi alakilag érvénytelenné az, hogy az örökhagyó névaláírása csupán az 6 vezeték- vagy keresztnevét

Next

/
Thumbnails
Contents