Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. tényállás szerint az alperesek által felpereseknek ki nem fizetett s a per tárgyául szolgáló 4480 K vételárrészlet 1916. december hó 11. napján 2087 68 aranykoronaértéknek felelt meg, alpere­sek tehát felpereseknek papirkoronában azt az összeget tarloz­nak megfizetni, amely a fizetés idején ennek az aranykorona­értéknek felel meg. Az aranykorona értékének papirkoronában megállapítására pedig a kir. Kúria a m. kir. pénzügyminiszter által rendeletileg megállapított értékátszámítási aránykulcsot fo­gadta el, mert azt a m. kir. pénzügyminiszter a szükség állal követelt időközökben, a gazdasági forgalom szerint a belföldön kialakuló értékviszonyok alapján hivatalból, s az aranykoronacr­tékben előírt közterhek fizetése céljából állapítja meg, tehát az aranykorona- és a papirkoronaérték viszonyának a megállapítá­sára és az átszámításra megbízható alapul szolgál. = A kir. Kúria ebben az esetben ügyletértelmezéssel jut arra az ered­ményre, hogy az aranyban mint számolási értékben kirótt tartozás az aranynak a fizeléskori értéke szerint számítandó át folyó pénzre. A külföldi valutában kirótt pénztartozás tekintetében követett ellenkező gyakorlatra I. lent a 4:5. sz. esetei és jegyzetét. L. az előbbi 65. sz. esetet (effektív aranylizetés). 67. Az 1923: XXXIX. t-cikkben meghatározott, késedelmi kamatot pótló kártérítés kötbérkóuetelés után is jár. Tr, . , , iT ' (Kuna 1924. márc. 26. P. V. 6194/1923. sz.) A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati és a felperes csatla­kozási kérelmének részben helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéle­tét részben és akkép változtatja meg, hogy az alperes 80,000 K tőkét és kártérítésül e tőkének az 1923. december 16. napjától a tényleges fizetés napjáig járó heti két százalékát és 30,000 K perköltséget tartozik a felperesnek 15 nap alatt megfizetni. Indokok: Az A) alatt csatolt s 1920. április 8. napján ki­állított okirat szerint, amint azt a fellebbezési bíróság is meg­állapította, az alperes arra kötelezte magát, hogy a 260,000 K vételárhátralékot 1920. április 17. napjának déli 12 órájáig meg­fizeti a felperesnek s amennyiben ennek a kötelezettségének a kikötött idő alatt eleget nem tenne, kárpótlásul 50,000 K köt­bért fizet még a felperesnek. A nem vitás tényállás szerint az alperes ennek a kötelezettségének a kikötött idő alatt nem tett eleget, kötbérfizetési kötelezettsége tehát beállott. Az ítéleti tényállás szerint a felperes az 1920. márc. végén vagy április elején egy vagon kékkövet vásárolt oly kötelezett­séggel, hogy a vételár (360,000 K) kétharmad részét két hét alatt megfizeti, különben az ügylet hatályát veszti. A felperes ezen idő leteltével közölte az eladójával, hogy nem tud fizetni, mert

Next

/
Thumbnails
Contents