Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. ül általa írt ((Bűnügyi tanulmány egy katonai ítéletről)) című művének kiadhatása céljából 1000 K segélyösszegnek a miniszterelnökség rendelkezési alapjából való kiutalását kérte, ezeket az eredeti okiratokat és illetőleg művének kéziratát ismételt sürgetései ellenére sem kapta vissza, és minthogy ezek az iratok vagy tőle elvonaltak, vagy gróf Tisza István által szándékosan megsemmisíttettek, a ma már pótolhatatlan iratokból, mint a felperes munkájához tartozó értékes alkotórészekből álló kéziratának ki nem adhatása és illetőleg a most már idejétmúlt kiadás elmulasztásából előálló kár megtérítésére való felelősség megállapítása mellett az első-, másod- és harmadrendű alpereseket, mint gróf Tisza István örököseit, a negyedrendű alperesi, mint volt miniszterelnökségi titkárt és az ötödrendű alperesként perbevont m. kir. államkincstárt a keresetben felszámított kárösszeg megfizetésében kérte elmarasztalni. A m. kir. miniszterelnöknek 1922. évi május hó 22-én 4370. M. E. sz. a. kelt átiratában foglalt közlés szerint a rendelkezési alapra vonatkozó ügyek a mindenkori miniszterelnöknek merőben egyéni belátása szerint intéztetnek el, kizárólag bizalmas (discretionalis) természetűek, a miniszterelnök hivatalos hatáskörétől teljesen elkülönítvék, és ebben az ügykörben egységes és hosszabb időn át szorosan követeti gyakorlat vagy szokás kifejlődésének még a lehetősége sem áll fenn, a lelépő miniszterelnöknek pedig jogában áll az összes, a rendelkezési alappal kapcsolatos iratokat magával vinni, vagy azokat megsemmisíteni, amint az a legtöbb esetben meg is történik. Ebből megállapítható, hogy ezek az ügyek nem a szó szoros értelmében vett olyan hivatalos ügyek, amelyeknek akár elintézéseért, akár a rendelkezési alapra vonatkozó beadványok sorsáért a miniszterelnököt ebbeli hivatalos minőségéből folyó olyan felelősség terhelné, mint amilyen felelősséggel tartozik a közhivatalnok a törvénynél fogva hivatali hatáskörébe utalt ügyek tekintetében, hanem ellenkezőleg olyan bizalmas természetű ügyek, amelyek teljesen a mindenkori miniszterelnök egyéni belátásától és felfogásától függnek. A most felhozottakból pedig az is következik, hogy ezeknek az ügyeknek az elintézéséért a miniszterelnököt semmiféle magánjogi felelősség nem terheli, s így nem vonható a miniszterelnök felelősségre azért sem, ha a hozzá a rendelkezési alapra vonatkozóan beadott iratok, vagy irományok netán elvesznek, vagy a benyújtó félnek nem adatnak vissza, mert a rendelkezési alapra vonatkozó igény érvényesítésénél a fél azoknak az esélyeknek a következményeit is viselni tartozik, amelyek e bizalmas természetű út igénybevételével járnak, s így a kérvénynek és ahhoz mellékelt