Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

72 Magánjogi Döntvénytár. örökösöknek a perbevonása, akik ellen a keresel kérelmet nem tartalmaz, annál kevésbé szükséges, mert a bírói ítélet csak a perben álló felek közölt szabályozza a vitás jogviszonyt. (Kúria 1924. febr. 13. P. í. 630/1923. sz.) Indokok : Felperes azon az alapon támasztott az alperes ellen keresetet, hogy a közös atyjuk néhai B. János hagyatékában maradt k i 37. és 488. sztjkvben felvett lelek és háznak egynegyed része helytelenül adatott ál az alperesnek, mert atyjuknak négy gyermeke maradt, Rozália és Anna nevű gyermekei azonban atyjuk állal örökségükre nézve téliesen kielégíttetvén, a hagyatéki tárgyaláson harmadik teshérük János (az alperes) javára le nem mondhattak és igy a János részére hagyatékbíróságilag átadott háromnegyed részből egynegyed rész, vagyis a hagyatéki vagyonnak kétnegyed része őt illeti; a k —i 342. sz. tjkvben A. + I. sorsz. ingatlannak néhai atyjuk telekkönyvön kívül illetett felerészét és a k i 187. sz. tjkvben A. 1. sor, 789. hrsz. ingatlanból néhai anyjuk, özv. B. Jánosné illetőségének egynegyed részét pedig azon az alapon igényli az alperestől, mert az alperes az előbbi ingatlant atyjuk halála után kiállított adásvételi szerződéssel, az utóbbi ingatlant pedig atyjuk halála után színleges szerződéssel egészben a saját nevére irattá. A fellebbezési bíróság a felperesi keresetével azért utasította el, mert az összes örökösök perbe nem vonallak. Ez a jogi álláspont azonban léves. ( . . . Mint n fejben . . . ) Minthogy a kereseti előadás szerint felperes csak az alperes ellen érvényesíi igényt, még pedig kizárólag olyan vagyontárgyakra, amelyeknek tulajdonjoga az alperes javára van telekkönyvileg bekebelezve s minthogy az a kérdés, hogy a peres feleknek perbe nem vont örököstársai jogosan mondoltak-e le örökségükről az alperes javára s hogy a k—i .v>42. és 187. sz. tjkvekben felvett ingatlanilletőségeket a szülőklol jogosan szerezte meg az alperes, a lemondó örökösök perbe vonása nélkül is elbírálható, a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Mjogi Dtár I. 147.. III. 68., X. 75., XI. 209. V. ö. Mjogi Dtár XV. 107. 54. Az írásbeli végrendelet alaki kellékei csak a végrendeletet tartalmazó okirattal bizonyíthatók. Végrendeleti tanának csak azt lehet elfogadni, aki a végrendeletet ebben a minőségben alá is írta. (Kúria 1924. febr. 12. Rp. [. 1089 1919. sz.) = V. ö. Mjogi Dtár X. 149., 168., V. 83. Szóbeli végrendeletre nézve: Mjogi Dtár VIII. 28.