Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

66 Magánjogi Döntvénytár. a hátralékos vételárat csak 4919. évi október 24-én helyezte bírói letétbe, a jelen per elbírálásánál a döntő körülmény, hogy ilyen körülmények között az alperes jogosítva volt-e a szerződés kiállításának a megtagadására? s köteles volt-e e szerződést a vételár tekintetében fenntartani és teljesíteni? E részben kétségtelen, hogy miután a fentiek szerint a felperes legkésőbb 4919. aug. 29-én tartozott fizetni, ő azonban a vételárt csak október 24-én helyezte bírói letétbe, ő a fizetés tekintetében késedelembe esett, amely a jelen esetben annál is nagyobb jelentőséggel bír, mert az köztudomású, hogy a jelzett időközben a pénz értéke jelentékenyen csökkent, és amint azt a fellebbezési bíróság is megállapította, az építkezési anyagok ára jelentékenyen emelkedett. A felperesnek ezt a késedelmét annak ellenére is meg kellett állapítani, hogy ő a becsatolt levelek tartalma szerint a hátralékos fizetés tekintetében tárgyalásokat folytatolt. E levelekből megállapíthatóan ő tudta, és e részben nem volt megtévesztve, hogy alperes azért tagadta meg a szerződés kiállítását, mert a vételár tekintetében időközben valutadifferencia állott be s erre az alperes igényt támasztott és mert alperes a hasonló ügyek rendezését a kormánytól várta, ezzel szemben pedig felperes állandóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő a kormány rendelkezését bevárni és a valutadifferenciát megtéríteni nem köteles és nem is hajlandó. Ilyen körülmények között, ha felperes késedelembe esni nem akart, a fizetést az 'arra kitűzött, illetve a bekövetkezett viszonyok folytán a kitűzött helyébe lépett időpontban pontosan eszközölni, illetve legalább a szerződési vételárat bírói letétbe helyezni tartozott volna, ennek azonban eleget nem tett. Joggal panaszolja tehát az alperes, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn a felperes késedelmét meg nem állapította. 2 De jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság akkor is, amikor e késedelemnek joghatályt nem tulajdonított. Amennyiben ugyanis a vételár csak hosszabb idő múlván (mint a jelen esetben is) fizetendő s aközben a gazdasági viszonyokban jelentékenyebb eltolódások állnak be, akkor az eladó fél a gazdasági lehetetlenülésre az esetben is jogosan hivatkozhatik, ha a vevő nem volt késedelemben. Annál inkább hivatkozhatik akkor, amikor a vevő késedelembe esik. A gazdasági viszonyokban időközben beállott jelentékenyebb eltolódások folytán u. i. az ügylet az eladóra nézve érdekét vesztette, annak teljesítését tehát a vevő nem igényelheti, mert fel kell tenni, hogy a felek az érdekek kölcsönösségét és a döntő tényezők változatlanságát tartották szem előtt s nem akarták, hogy a másik fél aránytalan előnyben része-