Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. = Úgy látszik, mintha a Kúria a jelen esetben a birtokkal meg nem erősített korábbi jogcímet is védelemben részesítené, ami mindenesetre túlmenne az eddigi gyakorlaton. Ily irányú "kiterjesztés nyomát I. már Mjogi Dtár XV. 77. sz. a. Mindenesetre aggályos kitétel (élők közti átruházásra irányuló jogcímnél; «előbb szerzett, de nyilvánkönyvileg még keresztül nem vitt* tulajdonjogról beszélni. A jogcímvédelemről I. újabban a Mjogi Dtár XII. \W. sz. eset kapcsán idézetteket. 57. Jogszabály az, hogy, ha a férj hadvavonalása vagy hadifogságba jutása miatt vagyonának kezelésében akadályozva van s azzal hadbavonulásakor vagy későbben mást meg nem bízott, sem a gyámhatóság az 1877: XX. t-e. 32. §-a alapján nem intézkedett: a férj vagyonának fenntartására és kezelésére a férjnek a vele a hadbavonulásakor együtt élő felesége jogosult. (Kúria 1923. febr. 21. P. V. 4145/1922. sz.) Indokok: Felperes keresete szerint férje jogán azért lépett fel keresettel, mert férje a háború folyamán hadifogságba esett s onnét a keresetindításig sem tért vissza. (.. . Mint a fejben . . .), aki ebből a célból a férj tulajdonához tariozó, harmadik személy által jogosulatlanul birtokolt vagyontárgyaknak birtokbabocsátását követelheti s ebből folyólag jogainak érvényesítése végett a bíróság előtt is felléphet. Ennélfogva a férje helyett és annak jogán fellépő felperesnek a jelen per indításához gondnokként való kirendelésre és a gyámhatóság különös felhatalmazására szüksége nem volt, miért is alperesnek ide vonatkozó s a kereshetőségi joggal kapcsolatos panasza tekintetbe nem jöhetett. — Ha ily «jogszabáIy» talán nincs is, a bíróság az adott esetben az életviszonyok természetéből helyesen vonta le a hallgatag nyilvánított férji meghatalmazást (v. ö. plk. tvjav. biz. szöv. 798. §.). 58. A telekkönyvi hatóság — hacsak a törvény mást nem rendel — bírói letét elfogadására nincs jogosítva. ^ ^ ^ ^ 5377/1922. sz.) indokok: A másodbíróságnak a kérelmet elutasító végzését helybenhagyni kellett, mert a telekkönyvi hatóság a végrehajtási törvényben meghatározott eseteket kivéve, továbbá kivéve az 1868.1. tc. 19. §-ában, az 1881 : LXI. tc. 12. és 13. §-ában és az!881:XU. tc. 52. és 78. §-aiban meghatározott eseteket,