Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

.)/a fj á njog i Dönt vény t ár. 45 az elidegenítésére vonatkozik, nyilvánvaló, hogy a kirendelt ügygondnok e tekintetben joghatályosan el sem járhatott. Ezekhez képest felperesnek, mint volt gondnoknak a szóbanforgó adásvételre vonatkozó hatáskörén a gyámhatóság 19,218/1919. számú rendelkezése változást elő nem idézett és e tekintetben az ügygondnok őt nem pótolhatja. Ami most már a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját illeti, amely szerint a 291/árv. 1919. számú véghatározatot még azért is jogerőre emelkedettnek kell tekinteni, mert az ellen maiia a gondnok azért nem élhetett jogorvoslattal, mert egyfelől beleütközött volna abba az általános jogelvbe, hogy valamely bírói határozat ellen csak a jogaiban sértett fél élhet jogorvoslattal, ebben az esetben azonban a gondnok jogaiban sértett félnek annálfogva nem tekinthető, mert a szerződésnek gyámhatósági jóváhagyását önmaga is kérte, s a gyámhatóság csak az ő kérelmét teljesítette; és mert másfelől annak folytán, hogy jogorvoslattal élt, beleütközött volna az anyagi jognak abba a szabályába, amely a szerződő felektől az ügyletkötési hűséget mindenkor megköveteli: a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ezt az álláspontját el nem fogadhatta. Előrebocsátva ugyanis azt, hogy a 291/1919. sz. árvaszéki végzésnek önmagában — vagyis a jóváhagyási záradéknak a szerződésre való reávezetése nélkül — a fentebbiek értelmében jogi jelentősége nincsen, kiemeli a kir. Kúria, hogy felperesnek, mint gondnoknak az árvaszék 291/árv. 1919. sz. véghatározala, mint érdemleges határozat ellen, amennyiben azt sérelmesnek vélte, az 1877: XX. t.-c. 140., illetve 205. §-ai értelmében fellebbezési joga volt ; az 1877: XX. t.-c. 73. §-ában megszabott kötelességénél fogva pedig az ellen jogorvoslattal élni tartozott is volna. A felperes ugyanis azt vitaija, hogy már a 291/árv. 1919. sz. véghatározat meghozatalakor is, különösen pedig az azt követő időkben, a viszonyok és körülmények már akként változtak, hogy a szerződés jóváhagyása akkor már a gondnokolt érdekében nem is állott, mert az ingatlanok forgalmi értéke időközben (a szerződés kelte: 1918. X 21. óla) tetemesen emelkedett. Ha valók ezek a körülmények, úgy nyilvánvaló, hogy a gyámhatóság azokat vizsgálni és hivatalból figyelembe venni tartozott, mert ránézve s az ő kötelessége szempontjából azok a körülmények az irányadók, amelyek az ő elhatározása és kijelentései idejében fennforogtak. Felperes tehát ilyen körülmények között alaposan számíthatott arra, hogy a jelzett és a gondnokolt érdekeire felette jelentős körülményeket a gyámhatóság hivatalból is észleli és a jóváhagyást — az arra vonatkozó kérelemre való tekintet nélkül — a gondnokolt érdekében megtagadja. Ha pedig