Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. Ennek folylán a vonalkozó szerződésben foglalt adásvételi jogügylet érvényességéhez — az 1877: XX. t.-cikk 113. §-ának 9. pontja értelmében — a gyámhatóság jóváhagyása volt szükséges, amit egyébként az ügyletkötő felek a szerződés 11. pontjában ki is fejeznek akként, hogy a szerződés Bácsbodrog vármegye árvaszékének jogerős jóváhagyásával válik joghatályossá. Felperes felülvizsgálati kérelmében azon az alapon támadja legfőkép a fellebbezési bíróság ítéletét, hogy a fellebbezési bíróság az ide vonatkozó anyagi jogszabályok figyelmen kívül hagyásával állapította meg azt a perdöntő körülményt, hogy a gyámhatósági jóváhagyás az 1877: XX. t.-cikkben megszabott módon jogérvényesen megtörtént. Felperesnek ez a panasza alapos. A bíróság és a közigazgatási hatóság különválasziásának következménye, hogy a bíróság a közigazgatási halóságnak, jelesül a gyámhatóságnak, csak azon jogerős rendelkezéseit tartozik figyelembe venni, amelyekre a gyámhatóság hatásköre kiterjed, s hogy ennek folytán a gyámhatóságnak hatáskörén kívül eső rendelkezései a magánjog szempontjából a bíróság részéről önállóan, a gyámhatóságra való tekintet nélkül bírálandók el, amint ez lényegében a kir. Kúria ama gyakorlatában is kifejezésre jutott, amely szerint a távollevő gondnoka által kötött adásvételi szerződést abban az esetben sem tekintette joghatályosnak, ha azt a gyámhatóság jóváhagyta. Ehhez képest a jelen ügyben a kir. Kúria a következő eredményre jutott: helyes a felülvizsgálati kérelemnek az a jogi álláspontja, amely szerint a gondnokság alatt állott F. Gézának 1919. július 17. bekövetkezett elhalálozásával, illetve ennek folytán az 1877: XX. t.-c. 55. §. b) pontja értelmében a gyámi minőség, ugyanezen törvény 284. §. értelmében pedig a gyámhatóságnak a gondnokolt személyére és vagyonára vonatkozó mindennemű gyámhatósági hatásköre megszűnt, s hogy ennek következményeként, a szóbanforgó adásvételi szerződésnek utóbb (1919. okt. 2.), még pedig annak ellenére eszközölt gyámhatósági jóváhagyása, hogy a gyámhatóság a gondnokoltnak előbb bekövetkezett elhalálozásáról épen az alperes jelentése alapján tudomást szerezhetett, mint arra már nem illetékes tényezőtől származó akaratkijelentés, önmagában véve érvénytelen és hogy annak alapján telekkönyvi jogok érvényesen szerezhetők nem voltak. Nem változtat ezen az, hogy a jelen esetben a gyámhatóság az 1919. március 11-én 291/árv. 1919. sz. a. hozott, véghatározatában az adásvételi szerződést már jóváhagyta. Ez a szerződés ugyanis, nemcsak az 1877: XX. törvénycikk 269. §-ának helyes értelmezése szerint, hanem magának a szer-