Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 131 tékenyen alászállott, s ezért felelőssé annál kevésbbé volnának tehetők, mert a készpénzbeli ági vagyonnak az a része, amely természetben megvan a hagyatékban, takarékpénztári kezelés alatt áll és nem is volt az alperesek és jogelődjük birtokában. = V. ö..a fenti 64. és 65. sz. esetekkel. — L. még a fenti 93—98. és a köv. 100—102. sz. eseteket. 100. Az az érté keltolódás, amely a pertárgy értékében időközben beállott, a kötelesrészre jogosultak hátrányára esik, ha kizárólag az ő mulasztásuknak tudható be, hogy kötelesrészüket a világháborút megelőzően, tehát a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása előtt nem érvényesítették. (Kúria 1923. ápr. 25. P. I. 4244/1922. sz.) Indokok: A fennálló törvénykezési gyakorlat értelmében a kötelesrész rendszerint pénzben szolgáltatandó ki a jogosítottnak, természetben pedig csak akkor, ha az örökhagyó így rendelte el, vagy ha a kötelezett nem ellenzi és a természetben való teljesítés lehetséges is. Ez a gyakorlat feladoltnak még nem tekinthető. Igaz ugyan, hogy a változott gazdasági viszonyok hatása alatt úgy az első-, mint a másodfokon eljáró bíróságok, sőt egyes kir. ítélőtáblák harmadfokon is hoztak újabban oly értelmű ítéleteket, amelyek a kötelesrésznek természetben való kiszolgáltatását rendelték el a fentebbi előfeltételek hiányában is, de a Kúria ebben az elvi kérdésben állást még nem foglalt és így az alsóbbfokú bíróságoknak ez a jogi álláspontja jogszabállyá a bírói gyakorlatban nem is alakulhatott ki. Alaptalan ennélfogva a felpereseknek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a per eldöntésénél helytelenül mellőzte a bírói gyakorlatban újabban kifejlődött és következetesen alkalmazott azt az anyagi jogszabályt, hogy a kötelesrész kívánatra természetben adandó ki a jogosítottnak. Arra pedig nincs szükség, hogy a Kúria a fentebbi vitás kérdésben már ezúttal állást foglaljon ; mert a felülvizsgálati kérelem érdemben eldönthető ettől függetlenül is. A tényállás szerint néh. G. András az 1897. jún. 23-án halt meg, s ugyanekkor nyilott meg felpereseknek s illetve jogelődeiknek a keresettel érvényesített kötelesrészhez való igénye is. Ennek ellenére a felperesek a kötelesrész iránt csak az 1920. júl. 10-én, tehát az annak megnyíltától számított 23 év elteltével indítottak keresetet. 9*