Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

8S Magánjogi Döntvénytár. fiát nevezte ki azzal a hozzáadással, hogy ennek az öröklési sorrendnek a kimerítése után a törvényes örökösödés lép életbe. Az 1898. ápr. 28. napján megtartott hagyatéki tárgyaláson a végrendeletet az összes érdekeltek elfogadták és határozottan kijelentették, hogy a hagyatékra örökösi igényeiket annak az alapján kívánják 'érvényesíteni, s különösen kijelentették a megjelent felek, hogy jól tudják, - hogy a végrendeletben hitbizományi helyettesítés foglaltatik, jól ismerik az idevonatkozó törvényes intézkedéseket és jogszabályokat, ennélfogva azt feltétlenül érvényesíteni kívánják. Egyszersmind az érdekeltek a fiági örökösödés tárgyául kijelölt nemesi birtokra, illetőleg annak az örökhagyó hagyatékához tartozó részére végrendeleti öröklés címén ifjú V. Antal kiskorút, mint közvetlen örököst, ifjú V. Antalnak törvényesen leszármazandó legidősebb fiúgyermekét, mint hitbizományi helyettest, feltételek nélkül, kiskorú V. Istvánt pedig és a végrendeletben 'őt követőleg felsoroltakat mint hitbizományi helyetteseket attól feltételesen jelölték meg örökösökül, ha az előzőleg kirendelt hitbizományi helyettesekre az örökség bármi okból meg nem nyílnék, s ennek megfelelően tette meg id. V. Antal, mint kiskorú ifj. V. Antalnak és kiskorú V. Istvánnak és ezek várományosainak képviselője az örökösi nyilatkozatot oly értelemben, hogy a kérdéses nemesi birtokra közvetlen örökösnek kiskorú ifj. V. Antal, a hitbizományi helyettesnek elsősorban ifjú V. Antalnak törvényesen leszármazandó legidősebb fiúgyermeke, másodsorban kiskorú V. István, harmadsorban V. Istvánnak törvényesen leszármazandó legidősebb fiúgyermeke, negyedsorban V. Antal (^dám fia), ötödsorban V. Eduárd és hatodsorban V. Elek ismertettek el, és pedig kiskorú V. István és a sorrendben utána következők oly feltétel mellett, ha előzőikre a helyettesi öröklési igény bármi okból meg nem nyílnék, s id. V. Antal ily értelemben kérte a hagyaték e részének átadását és az utóörökösödési jognak telekkönyvi feljegyzését, amik ennek megfelelően foganatosíttattak is. Ez a tényállás a felek között nem vitás. ( . . . Mint a fejben I. alalt. . . ) Ezt a jogszabályt a bírói gyakorlat, már a néhai V. Elek hagyatékának tárgyalását megelőzően is alkalmazta. Azokból a megállapodásokból pedig, amelyek ebben a hagyatékban a fiági utóörökösödés tárgyául kijelölt vagyon tekintelében létesültek, arra kell következtetni, hogy az utóörökíési igények rendezésénél ehhez a jogszabályhoz alkalmazkodtak az érdekelt felek is. Ez a jogszabály eleve kizárta annak a lehetőségét, hogy az utóörökösödés szorosan a végrendelet alapján és az ott megjelölt sorrendben és terjedelemben érvényesüljön azt kövelőleg is, ha előzőleg egy fokon már foganatba ment, vagyis, ha a kijelölt utóörökösök közül valamelyik közbenesőre az örökösödés már megnyílott. S ebből folyóan az érdekelteknek a hagyaték-tárgyaláson tett az a nyilatkozata, hogy a végrendeletet elfogadják, öröklési igényeiket annak az alapján kívánják érvényesíteni, továbbá, hogy jól ludják, hogy a végrendeletben hitbizományi helyettesítés foglaltatik, s hogy jóJ ismerik az idevonatkozó törvényes intézkedéseket és jogszabályokat s ennélfogva azt feltétlenül érvényesíteni kívánják, csakis ügy értelmezhető, hogy ők elfogadták ugyan a végrendeletet és örökösödési igényeiket annak alapján kívánták