Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

86 Magánjogi Döntvénytár. egyezik abba, sőt maga kívánja, hogy a vele ügyletet kötő s tőle ingatlant vásárló fél a tőle átvett ingatlanon tulajdonban rejlő jogokat, minden más jogcím nélkül évtizedeken át gyakoroljon, okszerűen fel lehet és kell is feltenni, hogy az átadott ingatlannak a tulajdonjogát az általa megkötött adásvételi szerződésből folyó kötelezettség alapján adta át, amiből következik, hogy álperes ellenkező álláspontja rosszhiszeműségen alapul. Egyébként pedig a forgalom érdeke is megkívánja, hogy az a szerződő fél, aki mással szemben oly nyilatkozatot tett, amelyről a másik félnek azt kellett feltenni, hogy az a nyilatkozatot tevő fél akaratának megfelel: nyilatkozatáért helyt állani köteles abban az esetben is, ha azt saját tévedése hatása alatt tette. Ezeknél fogva alperes a kölcsönös megegyezéssel létesült megállapodást tévedése címén meg nem támadhatja, ennélfogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy alperesnek a megegyezés joghatályossága szempontjából felhozott & tévedésre alapított kifogását elfogadhatónak nem találta. = A tévedés miatti megtámadás előfeltételei tekintetében az újabb gyakorlat egészen a ptk. tvjav. nyomában halad (776. §.) ; v. ö. Mjosi Dlár XIV. 10. ; XIII. 32., 76. ; XI. 13., 184.; X. 212.; VIII. 108., 156. sz. 70. /. Nem hitelezési ügyletből eredő kamat nem esik három évi elévülés alá. — //. A hosszabb időn (31 éven!) át felszaporodott kamat is megítélhető, ha megítélése nem idézheti elő az adós romlását. (Kúria 1923. febr. 27. Rp. I. 4817 1922. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érinti, az 1907. évi július 10. napját megelőző időre számított kamatról és a perköltségről rendelkező részében azonban megváltoztatja és e tekintetben aztelsőbíróság ítéletét hagyja helyben. indokok: A felperesek javára megítélt 1381 K 40 f közszerzeményi tőke már a felperesek anyjának 1875. évi júl. 25. napján bekövetkezett halálával vált esedékessé. Felperesek ezt a követelésüket csak 31 év múlva érvényesítették ugyan, minthogy azonban ez a követelés nem hitelezési ügyletből ered és így a kamat nem esik három évi elévülés alá, és minthogy a jelenlegi gazdasági viszonyok közt, midőn a néhai Sz. János által az elsőrendű alperesnek ajándékozott, illetve végrendelettel neki juttatott ingatlanok értéke és jövedelme tetemesen emelkedett, nem tehető fel, hogy a hosszabb időn át felszaporodott kamat megítélése elsőrendű alperesnek vagyoni romlását idézheti elő, a kir. Kúria a néhai Sz. Jánosné V. Zsuzsánna halálától —