Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. és nem szerződésileg meghatározott szolgáltatás megváltoztatásáról szól. Érdemben mégis ellenkezik a Kúria ítélete az eltartási jog általános elveivel. Mert az eltartásra kötelezett a jogosult részére a mindenkori viszonyoknak megfelelő tartást köteles szolgáltatni. Ha a szerződésileg előre megszabott tartás utóbb, a viszonyok változtával, a kellő mértéket nem éri el : a hiányra nézve a szerződés a tartásról a jövőre, előre való lemondásnak tűnik fel, amely pedig hatálytalan (v. ö. ptk. tvjav. biz. szöv. 159. §V). Ezért tehát az anyagi jogszabályai alapján követelheti az eltartásra jogosult a tartásnak az életszükségletei fedezésére szükséges mértékig való felemelését. A helyes irányban oldja meg a kérdést a győri kir. ítélőtáblának legújabb ítélete; melyről Révay Bódog értekezik a Magyar Jogélet 192-2. í. számában. 22. /. Testvértől megváltás útján szerzett vagyon elveszti ági jellegét. — //. Ha a kir. közjegyző a hagyatéki tárgyaláson nem világosította fel a feleket a vagyon jogi minőségéről, ezeknek a való tényállás nem ismerésén alapuló nyilatkozata hatálytalan. (Kúria 4921 nov. 9. P. I. 1899 1921. se.) A kir. Kúria: Az alperesek felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: A Pp. 534. §-a értelmében e helyütt irányadó nem vitás tényállás, hogy a s—i 197. sz. tjkvben Á. I. 9—15. sorszám alatt, valamint a s—i 200. sz. tjkvben A. 1. sorszám alatt felvett és az alperesek nevén álló ingatlan jutaléknak öthuszonegyed része a felperes néhai férjének L. Józsefnek a L. Katalin nevű testvérétől való megváltás útján szerzett vagyona volt; hogy továbbá ez az ingatlan jutalék az alpereseknek, mint oldalági örökösöknek lett hagyatéki bíróságilag átadva és javukra a tulajdonjog arra bekebelezve, mert felperes — akkor özvegy — ennek a jutaléknak ági minőségél elismerte és arra csak özvegyi haszonélvezeti jogát tartotta fenn. Nem vitás lényállás, hogy a peres ingatlan jutalék az örökhagyó férjre L. Józsefre, ennek néhai atyja L. Jánosról szállott nyilvánkönyvileg közvetlenül és pedig hagyatéki bírósági végzés alapján. Nincs tényállás árra, de az iratokból sem tűnik ki, hogy L. József hagyatéka tárgyalása alkalmával az a körülmény, hogy a peres jutalék az örökhagyó férj által a nővére örökrészének aránylagos megváltása útján került a férj tulajdonába — felhozatott volna, vagy hogy a kérdéses vagyon jutalék jogi minősége — annak eredetére tekintettel — tiszlázlatott volna — s hogy Ji kir. közjegyző, akinek ez kötelessége, a feleket felvilágosította volna azokról az adatokról, amelyek örökösödési nyilatkozataik megtételénél befolyással leheltek — ily körülmények között megállapítható, hogy a felperes — aki egyébként az őt illető jogokat a hagyatéki vagyonra fenntartotta