Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

-20 Magánjogi Döntvénytár, elidegenítő szerződések érvényességének írásbeli alakban kötésére vonatkozólag a 4420/1918. M. E. sz. a. kelt kormányrendelet intézkedéseit vette irányadóul, mert az 1914. évi I,. t.-c. 14. §-ában a minisztériumnak a magánjogi jogviszonyoknak a háború következtében szükségessé vált rendezésére nézve adott felhatalmazás alá nem vonható az ingatlant elidegenítő szerződések érvényességének írásbeli alakhoz kötése, e részben tehát a rendelet érvénytelen. Ez a panasz alaptalan, mert a 4420/1918. M. E. sz. rendeletnek énényessége és hatálya az 1920: XXXVI. t.-c. 77. §-ában kifejezetten van elismerve és fenntartva, amivel él van döntve az is, hogy a rendeletnek az a rendelkezése is tön ényes és hatályos, amely szerint ez a rendelet 1918. október 15-én lépett hatályba. Emellett a felülvizsgálati kérelemnek idevonatkozó tartalma a következő okokból sem volt figyelembe vehető. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912. évi LXIII. t.-c. kiegészítéséről hozott 1914. évi L. t.-c. 14. §-at ugyanis az 1912. évi LXIII. t.-c. 16. §-ában a minisztériumnak adott felhatalmazást kiterjeszti a magánjogi jogviszonyoknak a háború kö^ vetkeztében szükségessé vált rendezésére is; v agyis arra, hogy a minisztérium, a magánjogi jogviszonyok tekintetében is rendkívüli intézkedéseket tehet és e végből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg. Nem lehet kétséges, hogy a magánjogi jogviszonyok keretébe tartoznak az ingatlanok elidegenítésére vonatkozó jogszabályok is ; amikor tehát a minisztérium a fentebb felhívott törvényijén nyert felhatalmazása alapján kibocsátott 4420,1918. M. E. számú rendeletével az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességi kelléke felől intézkedik és ebből folyólag az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességét — a korábbi jogszabályoktól eltéroleg — írásbeli alakhoz köti, a magánjogi jogviszonyok rendezése terén olyan intézkedést tett, amely intézkedésnek jogossága, a felhívott törvény rendelkezésében találja jogszerű alapját. Alaptalan tehát az a panasz, hogy a 4420 1918. M. E. sz. rendelet ebben a vonatkozásban érvénytelen. Ugyancsak alaptalannak találta a felülvizsgálati bíróság felperesnek a'z 1912. évi LXIII. t.-c. 2. §-ának második bekezdésére alapított azt a panaszát is, hogy miután a 4420/1918. M. E. sz. rendelet a felek lakóhelyén, Sárbogárdon, az ott szokásos módon (dobszó útján) közzé nem tétetett, az ott hatályba nem lépett, ennélfogva annak rendelkezései a felek között kötött vitás jogügyletre nézve irányadók nem lehetnek. E részben a nem vitás tényállás az, hogy a 4420 1918. M. E. sz. a. kelt kormányrendelet a felperes 5. sz. a. beadott s a jegyzőkönyv szerint a tárgyaláson szóval is előadott előkészítő iratához csatolt községi bizonyítvány (kelt 1920. július 9.) szerint Sárbogár-