Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

128 Magánjogi Döntvénytár. kellett volna a lakásigazolványért beadóit kérvényükben feltüntetni, hogy a háború előtt nem voltak budapesti lakosok s nem lett volna szabad az üzlethelyiségen kívül az amellett lévő lakásra is igazolványt kérni, mert az üzlethelyiséghez lakás nem tartozik. Alperesnek ez az érvelése azonban helytálló alappal nem bír, mert felperesek az előbbi bejelentésnél csakis az alperes által is tudott való tényállást jelentették be a lakáshivatalhoz s nem volt kötelességük, de nem is volt szabad nekik, esetleg az alperes érdekében a közhatóságnál ennek félrevezetésére alkalmas bejelentést tenni, az utóbbi adat bejelentése pedig a tényeknek ugyancsak megfelelt, mert az A) '/. alatti szerződés 6. pontjából is nyilván kitűnik, hogy az adásvétel tárgyát lakhelyiség is képezte, mert alperes ennek háborítlan használhatását illetőleg is vállalt kötelezettséget. A felperesek keresete ezek szerint jogszerű alapon nyugszik, s így a fellebbezési bíróság az anyagi jognak megfelelően döntött akkor, amikor a felperesek keresetének helyet adott és alperest marasztaló ítéletet hozott. Ami alperesnek a beszámítási kifogás mellőzésére alapított felülvizsgálati panaszát illeti, ámbár helytelenül járt el a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a beszámítási kifogást érdemi elbírálás alá nem vette abból az okból, hogy az nem határozott formában lett előlerjesztve, mert a bíróságnak pervezetési kötelességéből folyólag intézkedést kellett volna tennie annak tisztázására, hogy alperes a fellebbezési eljárás során előterjesztett vonatkozó tényállításai alapján mily irányban kíván bírói döntést, mégis ez a mulasztás ebben az esetben a fellebbezési bíróság ítéletének feloldására azért nem szolgálhat, mert a beszámítást az alperes jogosan nem kövelelheti. A tényállás szerint ugyanis felperesek a szerződés alapján, az alperes ténye folytán jutottak birtokba s így jogszerű és jóhiszemű birtokosoknak tekintendők, akik tehát az adásvétel tárgyából esetleg húzott hasznokat maguknak megtarthatják, s azt az eladó alperesnek megtéríteni nem kötelesek és pedig jelen esetben annál kevésbé, mert viszont az alperes is használta a szerződés alapján részére felperesek által, fizetett 52,000 K vételári összeget. Ebből folyólag tehát az alperes beszámítási kifogásának' érdemben sem lehetett volna helyt adni. * * = Meghiúsult feltételezés: Mjogi Dtár XIV. 22., 23., 57.