Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 99 jen ki az alább meghatározott összegű felülvizsgálati eljárási költségek viselésének kérdésére is, stb. Indokok: A fellebbezési bíróság, az ítéletében foglalt tényállásban közelebbről megjelölt letéti ügyletből származtatott felperesi követelés összegszerűsége kérdésében való döntésnél helytelenül alkalmazta azt a jogszabályt, hogy a letét tárgyáért, annak a letétből vissza nem szolgáltatása esetén a letevőnek a letéteményestől járó pénzbeli kártérítés összege a letét tárgyának csak ahhoz az értékéhez igazodik, amely értékkel bírt a letét tárgya az elveszésében álló károsodás bekövetkeztének idejekor; mert a letéti ügyletek tekintetében irányadó abból a jogszabályból, hogy a letéteményes a letéti viszony megszűntével a letétbe vett dolgot a letevőnek természetben köteles visszaszolgáltatni, ennek elmulasztása esetén pedig annak teljes értékét köteles megtéríteni, figyelemmel arra, hogy nincs megállapítva a fellebbezési bíróságnak e miatt meg nem támadott ítéletében foglalt tényállásban az, hogy a letét tárgyának elveszéskori értékét az alperes annak idején a perindítás előtt felajánlotta a felpereseknek, az alperes jelzett késedelméből jogilag az folyik, hogy ugyanő a letét tárgya elveszett női öltönyért annak amaz értéke szerint köteles a felpereseknek pénzbeli kártérítést adni, amely értékFel bírt az a per tárgya öltöny a per során foganatosított becsű idejében; mivel az alperes említett késedelmének az anyagi jog szabálya szerint folytatólag is az ő rovására eső következménye az, hogy felperesek a letét tárgya elveszett ingójuknak helyre pótlásához csak az elveszés óta megnövekedett áron juthatnak; miért is alperes felpereseknek a fentemlített becsű idejében létezett értékhez igazodó összeggel tartozik megadni az Őket megillető teljes kártalanítást, (Az értéknél irányadó időpont kérdésében hasonlóan döntött a kir. Kúria a P. VIII. 3273/1918., P. II. 317/1921., P. VI. 3783/1921. számú határozataiban.) * -K = Az id. P. II. 317/4921. sz. esetet I. Mjogi Dtár XIV. U. Egyébként a kárfelszámításra döntő időpontról 1. Mjogi Dtár XII. 118., 116. 68. í. A tiltott cselekmények elkövetőjénél esetleg fennforgó erkölcsi eltévelyedés (erkölcsi elmezavar, mint enyhébb alakú elmebaj) nem zárja ki az akarat szabad elhatározási képességét s cselekménye magánjogi következményeiért való teljes felelősségét. — 7*