Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

SS Magánjogi "Döntvénytár. és a hozomány-tőkének jövedelméből fedezhető nem volt. (Kúrái 1922. febr. 1. Rp. Hl. 4720 1921. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. Kúria az elsőbíróság ítéletében felhozott indokokból szintén bizonyítva látja, hogy alperes néhai R. András ipától hozományként 5000 K-t kézhez vett. Az nem vitás a felek között, hogy alperes ebből az összegből a kiskorú felperes javára csupán 1000 K-t fizetett be Baranya vármegye gyámpénztárába. A hozományból ekként fennmaradónak állított 4000 K és ennek kamatai iránt indította felperes keresetét. Ebből a tőkeösszegből az elsőbíróság, e részben jogerőre emelkedett ítéletében, a hozomány terhére és az alperes javára összesen 1550 K-t megállapított és ezt a keresetbe vett 4000 K-ból levonva alperest 2450 K tőkében és ennek kamatában marasztalta. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletének ezt a marasztaló rendelkezését egyedül az alperes fellebbezésére helybenhagyván, a tovább fellebbező alperes a 2450 K-ra nézve azt vitatja, hogy ez utóbbi összeget is épen úgy, mint az alsóbíróságok által a fentiek szerint levonásba hozott 1550 K-ból 1000 K-t néhai felesége és annak megbízásából ő főleg a néhai neje szülésénél és betegségénél járt kiadásokra fordították. Jogszabály, hogy a férj nejét betegségében gyógykezeltetni és a gyógyítási költséget elsősorban sajátjából viselni köteles. Jogszabály az is, hogy a készpénzből álló hozományi tőkére nézve a férj nejének hitelezője és azt a házasság megszűnésekor nejének, illetve ennek elhalálozása esetén néhai neje örökösének megtéríteni köteles és a hozomány terhére a néhai neje gyógyításának s így a szülésével járó költségeit is nejének beleegyezésén kívül csak annyiban számíthatja be, amennyiben kimutatja, hogy az említett költség a férj vagyonának, keresményének és a hozomány-tőkének jövedelméből fedezrhető nem volt. Tekintve már most, hogy alperes néptanító, ki néhai tüdővészes feleségével tíz hónapig élt együtt, utóbbi a halála előtt egy hónappal gyermeket is szült, a kir. Kúria az elsőbíróság ítéletében felhozott vonatkozó indokokból az elsőbíróság által beszámított 1000 K-t szintén elfogadja, mint olyan kiadást, melyet alperes néhai feleségének gyógyítási és szülési költségeire fordított s amelyet a saját jövedelméből fedezni képes nem volt. Ennél nagyobb összeget azonban — egyéb adat hiányában — alperes javára megállapíthatónak szintén nem talált és pedig annál kevésbé, mert alperes nem bizonyította, hogy neje beleegyezett abba, hogy