Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

7u Magánjogi Döntvénytár. A területenkívüliség joga azonban nem áll útjában annak, hogy a magyar bíróság az említett jogtalan rekvirálások magánjogi hatását a magyar magánjogi igazságszolgáltatásnak alávetett személyek jogviszonyaira a magyar magánjog szabályai szerint ítélje meg. (. . . Mini a fejben III. alatt. . .) A jelen indokolás III. részében előadottaknál fogva nem jogos az ellenséges rekvirálás, ha célja az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokkal kárpótlást nyújtson olyanoknak, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott. Az ilyen rekvirálás nem lévén jogos, a rekviráló hadsereg nem lett tulajdonossá. Jogszabályaink értelmében azonban — amint említve volt — olyan átruházótól is lehet tulajdont szerezni, aki nem volt a dolog tulajdonosa. Vizsgálni kell tehát, hogy a szerző, akire a megszálló hadsereg jogtalanul rekvirált dolgot ruházott át, tulajdonossá lett-e. Minthogy gyakorlati megvalósulásában a fennálló nemzetközi jogi szabályoknak meg nem felelő rekvirálás mindig feltünteti azt a magánjogi tekintetben lényeges vonást, hogy a tulajdonostól (vagy a főbirtok fennforgása esetében a közvetlen birtokostól) a dolog birtokát erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy egyébként beleegyezése ellenére jogtalanul vonják el; minthogy továbbá ily esetben átruházáson alapuló tulajdonszerzés még jóhiszemű harmadik személy javára sem következik be; minthogy végül az utóbbi jogtételtől a közforgalom biztonságának érdekében eltérést engedő szabályok alá nem tartoznak az ezúttal fennforgó, vagyis azok az esetek, ha a megszálló hadsereg a jogtalanul rekvirált lovakat, vagy a hadi felszerelés vagy élelmezés egyéb tárgyait harmadik személyek részére tovább adja; mindezeknél fogva azt a harmadik — bár jóhiszemű — személyt, akire a megszálló hadsereg a jogtalanul rekvirált dolgot átruházta, nem lehet oly szerzőnek tekinteni, aki tulajdonjogot szerez abban az esetben is, ha a dolog nem az átruházó tulajdona. (Kelt Budapesten, a kir. Kúria I. jogegységi tanácsának 1922. március 27. napján tartott ülésében.) * * = E döntvényben a legnagyobb jelentőségű a nem-jogosulttól való ingószerzés szabályainak szabatos formulázása (a fejben III. alatt), mely már inkább simul a Ptk. tvjav. biz. szöv. 453., 456., 457. §-aihoz, mint az optk. régebben követett 367. §-ához. — A «főbirtokos» elnevezés is a Ptk. jav.-ból való. (352. §.)