Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

68 .\1<igánjogi Dönlvénytár. Ha a baleseli járadék tartásnak volna tekinthető, összegét már eredeti megállapítása alkalmával is a tartásra irányadó szempontok mérlegelésével kellene megítélni, tehát a tartáshoz szükséges összeg megfizetésében kellene a kötelezettet marasztalni, még ha ez az összeg lényegesen nagyobb vagy lényegesen kisebb volna is annál a keresménynél, amelytől a sérült vagy tartásra jogosult hozzátartozója a baleset folytán eleseit. Az ilyen járadék eredeti megállapításánál azonban a kir. Kúria az 1874. évi XVIII. tc. 2. §-ában a kértérítés terjedelme tekintetében foglalt rendelkezések szem előtt tartásával a járadék összegét a keresőképesség megszűnésének vagy megfogyatkozásának mérlegelése mellett a sérült tényleges keresményének alapul vételével ítéli meg, tekintet nélkül arra, hogy az így kiszámított járadék a sérültnek és tartásra jogosult hozzátartozóinak eltartási ia elegendő-e vagy sem. Támogatja ezt a bírói felfogást az 1907. évi XIX. tc. is, amelynek 78. §-ában határozottan megnyilatkozik törvényhozásunknak az az álláspontja, hogy az objektív felelősség alapján a sérültnek járó szolgáltatás tárgyi ménéke nem a tartáshoz szükséges összeg, hanem az a javadalmazás, amelyet a sérült a balesetet megelőző időben keresett. Ha tehát az ily járadék eredeti megállapításánál nem lehet a tartás szempontjainak mérlegeléséből kiindulni, világos, hogy nem lehet ezt tenni akkor sem, amidőn a per a járadék eredeti összegének megváltoztatására irányul. A baleseti kártérítés fejében megítélt járadék összegének felemelésére vagy leszállítására az 1874: XVIII. tc. 5. §-ának helyes értelme s a kir. Kúriának e kérdésben folytatott több évtizedes gyakorlata szerint, amelyet a Pp. 413. §-a is megerősített, csak úgy kerülhet a sor, ha azok a körülmények szenvedtek lényegesen változást, amelyek a járadék eredeti megállapításánál alapul szolgáltak. A baleseti kártérítés megállapításának alapjául szolgáló körülmények pedig, amint említve is volt, a következők : egyfelől az, hogy mi volt a balesetet szenvedőnek a baleset idejében élvezett keresménye és másfelől az, hogy a baleset a sérült keresőképességét teljesen megszüntette-e vagy mily mértékben csökkentette. Ha azután a balesetet szenvedő egyén keresőképességének ebben a megállapított állapotában következik be később a baleseti sérülésre visszavezethető valamely kedvezőtlen vagy kedvező változás : akkor áll elő az a helyzet, amely a már megítélt baleseti járadék összegének a keresőképesség állapotában bekövetkezett változáshoz mért felemelésére vagy leszállítására vezethet. Hogy a kir. Kúriának az 1874:XV1H. tc. 5. §-ában gyökerező és a Pp. 413. §-ával is megegyező gyakorlata helyes, azt