Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

18 Magánjogi Döntvénytárt találni alperesnek azt a tényét, hogy a felpereshez 1918 november 21-én intézett 2. ,. a. levelében a második marhaszállítmány beállítása iránt a további készségét megtagadta, illetve, hogy erre nézve a hajlandóságát attól tette függővé, hogy felperes magára vállalja azoknak az ntóbb beállott súlyos kárveszélyeknek a viselését, amelyeket a felek a szerződésük megkötésének idejében semmiképen előre nem láthattak és amelyeknek ismerete alperest a szerződés megkötésére vonatkozó eltökélésében egészen bizonyosan más kívánságok felállítására indította volna. Minthogy ezek szerint alperes nem volt köteles a maga részéről a szerződést a rája súlyosan megváltozott külső viszonyok között is változatlanul csupán avégből betölteni, hogy felperest a várt hasznának az elmaradásától megóvja: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletében megsértett annak az anyagi jogszabálynak az erejénél fogva, hogy a szerződéstől jogos okból tett elállás esetén a szerződés nem teljesítése miatt a másik fél kárigényt nem érvényesíthet: a kérdéses ítéletet, amely a felperes elmaradt haszon iránt támasztott, kereseti kárkövetelésének alapját megállapította, megváltoztatta, felperest ezzel a keresetével elutasította, stb. * * = Ugyanaz az alapgondolat, mint a háborús megnehezülés eseteiben : az ügylet kockázatosságának túlontúl növekvése, amelynek viselését jóhiszeműség és méltányosság szerint nem lehet megkívánni a szerződő féltől. — A közbiztonsági viszonyok forradalmi rosszabbodását mentő körülménynek tekintette a Kúria más esetben (P. VI. 4283/1920. = Magánjog Tára II. 73. sz.) oly irányú kötelezettség elvállalására nézve, hogy a fél a bérlemény kerítését jókarban tartja, a kerítést pedig a forradalomban elhordták. A jogtételt ez esetben a Kúria úgy formulázta, hogy : «Rendes jogállapot mellett közönséges erőkifejtést igényelt kötelezettség vállalásának terjedelme rendkívüli idők okozta viszonyokra ki nem terjeszthető..)) 23. Ideiglenes adásvételi szerződéstől elállás azon az alapon, hogy a szerződés feltételévé vált közérdekű ügyleti cél más módon sikeresebben volt megvalósítható. (Kúria 1920. dec. 15. Rp. V. 2818/1920. sz.) Az indokolásból: — •— Kétségtelen, hogy alperest (a sz—i püspököt) a kérdésben forgó ingatlanok eladóvá tételénél kizárólag az a szociális cél vezette, hogy a püspöki uradalomhoz tartozó kérdéses kötött birtokok forgalomba hozásával az illető község földmíves népének földszükségleteit lehetőleg kielégítse, s ezzel