Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. 8. A vétel útján megszerzett, sőt már birtokba is vett ingatlan vételétől való elállás az 1886: VII. t.-c. 23, f-ának alkalmazásában az ingatlan elidegenítér sének fogalma alá esik. (Kúria 19-20. máj. 26. P. III. 836 1920'. sz.) * * — A per adatai szerint felperes közjegyzői okiratban nem adott meghatalmazást feleségének arra, hogy a per tárgyát tevő ingatlanokra nézve közti' és alperes között létrejött vételiig)lettől elállhasson s az ingatlanokat másoknak átengedhesse. E tényállásból azt a jogi következtetést vonta le a fellebbezési bíróság, hogy az a szóbeli megállapodás, mely a kérdéses ingatlanok vételétől való elállás és azok átengedése tekintetében felperes felesége és alperesek kö-> zött létrejött, felperessel szemben — érvényes meghatalmazásának hiányában — joghatályosnak nem tekinthető. Alperesek felülvizsgálati panasza szerint anyagi jogszabályt sérteti a fellebbezési bíróság; mert az ingatlanok vételétől való visszalépést a tönény nem minősíti elidegenítésnek, minélfogva az 1886: VH. t.-e.-nek a jogügylet érvénvességi feltételét kifejezetten csak az ingyenes joglemondásra szorító 23. S-a a jogügylettől való visszalépésre nem alkalmazható. A Kúria azonban a fellebbezési bíróságnak adott igazat. — I.. egyúttal az előző 7. sz. esetet és jegyzetét. 9. Az ügyletkötésekre meghatalmazott személy ügykörének oly korlátolása, amelyből a vele szerződő fél tudomással nem bírt és nem bírhatott, ezzel ti féllel szemben kifogásképen nem érvényesíthető. (Kúria 1920. ápr. 21. P. VII. 1342/1919. sz.) Indokok : E. József tizedes, aki felperestől a kereseti sertéseket alperes (osztrák katonai kincstár) részére megvette, L. Móric századosnak, alperes gazdasági ügyviselőjének az elnézése mellett abban a községben, ahol a kereseti vételügylet megkötése is tortént, alperes részére állandóan vásárolt sertést. Ez a tény E. Józsefet harmadik személyek előtt alperesnek sertések vételére feljogosított meghatalmazottjának tüntette fel anélkül, hogy E. eme meghatalmazotti minőségének bizonyos vásárlási összeg határára szorított korlátolását is felismerhetővé tette volna. Hozzávéve tehát még ehhez azt a tényt is, hogy a felperes által eladott hat darab sertés az abszolút mennyisége szerini sem volt oly árútömeg, mely egy katonai zászlóalj közönséges szükségletének a mértékét meghaladta s így felperesben