Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

{\-2 Magánjogi Döntvénytár. állag tekintetében tervbe vett megoszlásnál egyelőre mellőzhető is volna, mert arról később a hagyatéki tárgyalás során amúgy is okirat készül, de a hagyatéki állagból kiszakított egyes vagyontárgyakra tervbe vett ily megállapodás csak vételi, vagyis elidegenítő jogügyletnek minősül, amelyhez azonban a föntebb felhívott rendelethely szerint még előzetes megegyezésnél is érvényesség tekintetében az okiratba foglalásra anyagjogi szempontból szükség van. Már ezekből az okokból sem helytálló alperesnek védekezése és tulajdonjogi viszonkeresete. Minthogy pedig felperesek a szóbanforgó kertnek birtokában jogosultan voltak és egy éven belül indították keresetüket, ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az alperest marasztaló jogi döntése az anyagi jogszabályoknak megfelel.. = Ad I. Világos kifejezése annak, hogy az örökös az ingatlan tulajdonjogát tkvi bejegyzés nélkül is megszerzi. — Ad II. L. a fenti 67—70. számú eseteket. 72. Az ingatlanra vonatkozó elidegenítési ügylet hatálytalanítása s ekként az előbbi állapot visszaállítása, valamint annak az elismerése, hogy valamely ingatlan vagyon nem annak tulajdonát alkotja, akinek tulajdonául az a telekkönyvben bejegyezve van, hanem a korábbi tulajdonos hagyatéki vagyonához tartozik, nem tekinthető elidegenítési ügyletnek, miért is arra vonatkozóan a H20/1918. számú miniszteri rendelet 1.. §-ában megállapított alakiság, vagyis a jogügyletnek írásbafoglalása nem m szükséges. (Kúria 1921. május 24. P. V. 812/1921. sz.) = L. a fenti 67—71. sz. eseteket.