Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. Felperesek ezen opciós jogügylet érvénytelenségének kimon­dását és a kötelező nyilatkozat alapján az ingatlanra az alperes javára bekebelezett elővételi jog törlését azon az alapon kérik, mert az ingatlan értékében és a pénz vásárlóképességében a vételi jognak az alperes javára a fenti módon való biztosításától az akkor előre nem láthatóit körülmények folytán oly rendkívüli eltolódás állott be, amelynek következtében az akkor megállapí­tott vételári összeg ugyanily mennyiségben ma már a vételárnak meg nem felel, amiből következik az is, hogy hiányzik a jog­ügylet egyik leglényegesebb alkatrészének, a vételárnak a meg­állapítása, de hiányzanak az opció egyéb lényeges elemei is, mint pl. a birtok iránti rendelkezés stb.: továbbá alapították ké­relmüket különösen másodrendű felperes kérelmét illetően arra is, hogy a lekötelezés kiskorú H. Jánosra nézve a gyámhatóság jóváhagyása dacára sem kötelező, mivel az sérti a kiskorú érdekét. A fellebbezési bíróság a felpereseket keresetükkel elutasí­totta egyrészt azért, mert szerinte a felperesek keresete időelőtli. mert az opció gyakorlására engedett határidő 1923. nov. 1. nap­jáig terjed s most még az alperes nincs abban a helyzetben, hogy az ingatlan ériékében és a pénz vásárlóképességében be­állott eltolódást a felperesek hátrányára érvényesíthetné; más­részt azért utasította el, mert az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabály a jelen esetre uem vonat­kozik, illetve nem alkalmazható. A fellebbezési bíróság ítélete ellen a felperesek éltek felül­vizsgálati kérelemmel. Ami elsősorban is a felpereseknek azt a panaszát illeti, hogy a fellebbezési bíróságnak utóbbi jogi álláspontja téves, a panasz alapos. Ugyanis a megállapított tényállás szerint a vételárként meg­állapított 60,000 K csupán magának az ingatlannak az ügylet­kötéskori értéke, s így nyilvánvaló, hogy az alperes javára a kiskorú nevében szokatlanul hosszú időre engedett opcióért, illetve azért,'hogy a kiskorú, illetve a helyelte eljárni hivatott gyám, illetve gyámhatóság rendelkezési jogát szokatlanul hosszú időre korlátozta, ellenérték nem nyújtatott s így a részéről kötött ügylet a kiskorúra nézve visszteher nélkülinek lekintendő, már pedig az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értel­mében azok a jogügyletek, amelyek által a kiskorú visszteher nélkül köteleztetnék vagy jogokról visszteher nélkül lemondana, a gyámság alatt állóra nézve gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. Ezt a jogszabályt sértette meg tehát a fellebbe­zési bíróság azzal, hogy a vételi jogügyletet a kiskorú felperesre nézve kötelezőnek mondotta ki.

Next

/
Thumbnails
Contents