Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. 65. I. Az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-a nem írja elő, hogy a végrendelet záradékában névszerint feltüntetendő, ki az örökhagyó névírója. Elegendő a hivatkozott törvény szerint, ha magából az okiratból kitűnik, hogy ki volt a végrendeleti tanuk közül a végrendelkező névírója. — 77. Ha meg van állapítva, hogy a végrendelkező a tollat megfogta; úgy közömbös, hogy azután a végrendelkező maga tette a végrendeletre a kézjegyet, vagy pedig a névíró tanú; mert akár a végrendelkező maga tette kézjegyét az okiratra, akár a toll- megfogása után a névíró vezette rá, a kézjegyelésnek bármelyik módja a törvény követelményének megfelel. — III. Az a körülmény, hogy az okiratból magából nem tűnik ki, hogy az írni és olvasni tudó végrendelkező a végrendeletet miért nem írta alá sajátkezüleg, nem olyan hiány, mely a végrendeletet érvénytelenné tenné. — IV. A végrendeleti tanúskodástól csak az 1876. évi XVI. t.-c. 2. §-ában megjelölt egyének vannak kizárva; annak a körülménynek, hogy a végrendeleti tanú és nővére a végrendeletben kedvezményezve van, csak az a jogkövetkezménye, hogy úgy ő, mint a vele a 9. §. szerinti rokonsági fokban lévő kedvezményezett, amennyiben a 10. §. a), b), c) pontjai be nem tartattak, a nekik juttatott kedvezménytől elesnek, vagyis a végrendeletnek csak ez a része válik érvénytelenné; de az ilyen kedvezményezett a tanúskodástól elzárva nincs és tehát nem kellékhiány, ha a végrendeletet ő olvasta fel. (Kúria P. I. 2206/1921. sz.) * * = Ad I. Mjogi Dtár XII. 98.; VII. 171. II.; VII. 221. — Ad II. Dtár IV. f. VI. 197.; Mjogi Dtár VI. 13.; V. 198., 222.; IV. 18. — Ad IV. Az Magánjogi Döntvénytár. XJV. 6