Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

RENDSZERES TARTALOM MUTATÓ. Az első hasábban foglalt szám a jelen kötetben közölt határozat sorszámát jelenti.) Személyi jog. Gondnokság alá helyezés. Lap 73. Tékozlónak nemcsak az tekintendő, aki komoly cél nélkül egyedül szeszélyei vagy szenvedélyei kielégítése végett a józan ész és élet szabályaival ellenkező, vagyonával és jövedelmével arányban nem álló költekezéseivel törzsvagyonának és ezzel jövedelme forrásainak állagát csökkenti és ezzel úgy a maga, valamint családjának megélhetését veszélyezteti és azokat annak a veszélynek is kiteszi, hogy a vagyoni tönkrejutás következtében a köz terhére essenek; hanem az is, aki gazdaságának tudatos elhanyagolásában nyilvánvaló, vagyoni romlással fenyegető oly magatartást tanúsít, amely alapos aggodalmat kelthet abban az irányban, hogy az illető (a tékozló) önmagát, vagy családját a vagyoni romlás veszélyének teszi ki. Tékozlónak tekintendő tehát nyilvánvalóan az, aki törzsvagyonát és jövedelme forrásait gazdasága kezelésének tudatos mulasztásaival lényeges csökkenés ós így magát és családját a károsodás és tönkrejutás veszélyének teszi ki .____„ .,_ L. ~_ 94 (L. egyúttal Cselekvőképesség c. a. a 79. sz. esetet.) Családi jog. Házassági jog. Eljegyzés. M.I. A H. T. 2. és 3. §-ainak a rendelkezése nem zárja ki azt, hogy a házassági Ígéretet be nem váltó, illetőleg az eljegyzóetől alapos ok nélkül visszalépett féltől a másik fél az általános magánjogi szabályok alapján kártérítést és elégtételt követelhessen az utóbb idézett törvényszakaszban nem említett, de az alapos ok nélkül való visszalépésből keletkező más jogcímeken. — II. Az eljegyzósszegő, aki jegyesét kereső foglalkozásával való felhagyásra bírta rá, felelős az ebből eredő kárért. — III. Elégtételt ítélt meg a Kúria a menyasszonynak az eljegyzésszegésből eredő kedélyi bántalomórt, mely jövendő házasságkötését is nehezíti .„ _ „ _ — .._ _ „„ 104 a*