Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

128 Magánjogi Döntvénytár. esetről-esetre belátása szerint ítéli meg, hogy valamely gyermek mily korban válik keresőképessé^ Abból tehát, hogy a bírói gyakorlat a természetes atya tartási kötelezettségét rendszerint a gyermek 16-ik életéve betöltéséig állapítja meg, nem következik, hogy a gyermek különös méltánylást érdemlő esetben az emiitelt életkor elérése után is természetes atyjától tartást nem követelhetne. (Kúria 1920. máj. 26. P. III. 873/1920. sz.) * * = A fennforgó esetben a m. Kúria úiiy találta, hogy a kiskorú, aki a négy polgári iskolát jó eredménnyel elvégezte s a fiumei tengerészeti akadémiának is hallgatója volt: igénnyel bír arra, hogy tanulmányait a felső kereskedelmi iskola elvégzésével befejezhesse s az e célra szükséges neveltetési költséget az alperestől, mint természetes atyától követelhesse. — A tartási kötelezettség időtartamáról : Mjogi Dtár XII. 55.1 X. 95., VIII. 73., III. 59. 101. A tulajdonos és a haszonélvező közti jogviszonyban a haszonélvezet tárgyát tevő ingatlanon levő tőketartozás a tulajdonost, míg annak kamatai a haszonélvezőt terhelik. A bírói gyakorlatban még nem fejlődött jogszabály arra, hogy a törlesztéses kölcsön és másféle kölcsönök közt ebben a vonatkozásban különbség volna; a törlesztéses kölcsönnek a haszonélvező által a haszonélvezet gyakorlásának időtartama alatt megfizetett tőketörlesztő részletei szintén a tulajdonost terhelik, és pedig aképpen, hogy a tulajdonos azokat már a haszonélvezet fennállása alatt, nem pedig a haszonélvezet megszűnésének időpontjában köteles megfizetni. (Kúria 1920 márc. 16. P. I. 90/1920. sz.) = Az annuitásos kölcsön tőketörlesztő részletei a Ptk. tvjav. (biz. szöv.) üi5. §-a szerint a haszonélvezőt terhelik (v. ö. I. Terv. 745. §. és Ind. II. 5.19. I.).