Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

116 Magánjogi Döntvénytár. nak átadásából származtatott követelése már nem állott fenn; amennyiben az elszámolás és fizetés következtében már megszűnt. De mint ajándékozási jogügylet is, tekintve, hogy az ajándék tárgya át nem adatott, az 1886 : VII. t.-c. 22. §. c) pontja értelmében közjegyzői okirat hiányában érvénytelen s abból a felperes az alperes, illetve jogutódai ellen követelést nem támaszthat. Nem lehet szó a fennforgó esetben a felhívott törvényszakasz utolsó bekezdésének alkalmazásáról sem, mert a követelésnek elszámolás és fizetés útján való megszűnése következtében az alperes birtokában nem maradt olyan a felperest megillethető érték, amit az érvénytelen jogügylet folytán a felperesnek visszaszolgáltatni köteles lenne. 92. Az, akit az örökhagyó ugyan vagyonkezeléssel is megbízott végrendeleti végrehajtóvá nevez ki, azonban részére sem örökséget, sem hagyományt nem rendelt, hanem akinek részére csak a végrendeleti végrehajtói működésével kapcsolatos jutalmazást biztosította: a végrendelet érvénye vagy érvénytelensége kérdésében érdekelve nem lévén, az erre irányuló perbe be nem vonandó. (Kúria 1920 márc. 24. P. I. 198/1920. sz.) 93. Elmegyógyintézet az ápolószemélyzet vétkességeért csak akkor felelős, ha az ápoló megválasztásában vagy a rávaló felügyeletben hiba terheli. (Kúria 1920. ápr. 28. P. VI. 664/1920. sz.) A m. Kúria: A fellebbezési, bíróság ítéletét feloldja stb. indokok: A fellebbezési bíróság abból a körülményből, hogy három ápolónő egyidejűleges mulasztása tetle lehetővé a felperes nejének azt, hogy öngyilkossági szándékát megvalósítsa, az alperesi intézeti rend és fegyelem lényeges meglazulását következtetve az alperesre a felügyelet és ellenőrzés gyakorlásának