Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 91 vizsgálati panasz, mely szerint a fellebbezési bíróság a felperes által fel nem hozott tények alapján adott helyt a keresetnek. II. A kiskorú is megtérítéssel tartozik a hitelezőjétől kapott értékért, ha a saját és házastársának oly elsőrendű életszükségleteire fordította, amelyeknek a fedezésére saját vagyona és keresménye nem volt elegendő. És ez abban az esetben is áll, ha a kiskorúság meghosszabbítása az illetőnek elmegyengesége okából történt. III. A lakás, élelmezés és ruházat kétségtelenül mindmegannyi elsőrendű életszükséglet és az alperesnek (kiskorú V. Kálmán, képviselve t. és t. gyámja állal) kell azt bizonyítania, hogy módjában volt e szükségleteket a rendelkezésére állott más forrásokból a felperestől kapott készpénz igénybevétele nélkül kielégíteni. Az iratok szerint azonban az alperes sem arra nézve, hogy anyósa Őt és feleségét állandóan élelmezte és készpénzzel is segítette, sem pedig arra nézve, hogy feleségének más kabátja volt és az általa vásárolt kabátra nem volt szüksége, semmiféle bizonyítékot fel nem ajánlott. IV. Az a körülmény, hogy alperes, amikor B. Béla tanú vele megismerkedett, a XVII. számú helyőrségi kórház betegállományához tartozott, egyáltalán nem tette az alperes, mint nős egyén által bérelt lakást fölöslegessé; és külön lakás kibérlésének a szükségtelensége abból sem következik, hogy alperes az anyósánál is lakhatott volna; mert alperes, aki saját gyámjának perbeli beismerése szerint is 80,000 K tiszta értékű, tehát az 1916. évi gazdasági fogalmak szerint még elég tekintélyes ingatlan vagyon tulajdonosa volt, nem tartozott az anyósánál lakni és az ő részéről két bútorozott szoba kibérlését nem lehet fényűzésnek minősíteni. V. Alaptalanul hivatkozik az alperes az 1877. évi XX. t.-c. 12. §-ára, amely szerint a gyámhatóság állapítja meg, hogy a kiskorú tulajdonát képező vagyon haszonélvezetéből mennyit kell a kiskorú tartására fordítani; mert ez a §. csak a kiskorú és annak felmenője közt keletkezett jogvita eldöntését utalja elsősorban a gyámhatóság haláskörébe, a kiskorú hitelezőjének jogait azonban a gyámhatóság határozata nem érintheti és a hitelező ily határozatot sem nem kezdeményezhet, sem azt bevárni nem lartozik — a hitelező által a kiskorú ellen indított perben tehát azt az előkérdést, hogy a felmenő által a kiskorúnak juttatott jövedelemrész az ő fenntartására elegendő volt-e, avagy a kiskorúnak a hitelezőtől kapott összegre ezenfelül is szüksége volt-e, a bíróságnak saját hatáskörében, önállóan el kell bírálnia. Emellett nincs jelentősége a felülvizsgálati kérelemben felhozott, de a megállapított tényekből nem következtethető annak